Hurrá, költözünk!
Nem telt el az utolsó bejegyzésem óta egy teljes hónap, de írok most, mert besűrűsödnek az események és nem tudom mikor lesz időm újra leülni és összefoglalni a dolgokat. Bogival voltunk egyik nap doktornéninél, szerencsére nagyon szép idő volt, így a napi rutinunkba bele tudtam építeni a sétát. Nagyon szépen elvolt, hamar el is aludt. Igazából hosszúnak tűnik az út odáig gyalog, aztán egyáltalán nem az. Bekapcsoltam a telefonomon azt az appot amivel le szoktam mérni a sétáinkat, az oda út volt annyi, mint amennyit egyébként is szoktunk sétálni. Eltettem a szuriját, amit ott meg is kapott. Szinte nem volt senki, egy anyuka a pici babájával volt ott előttem, vártunk negyed órát kb. és mehettünk is be. Szegényem már a vizsgálatok alatt pityergett, nagyon nem tetszett neki a dolog. A szuri meg aztán pláne szörnyű volt, de szerencsére hamar megnyugodott. Már én is sokkal jobban viselem ezeket, elég kemény agymunka volt, hogy ne kezdjem el ilyenkor nagyon sajnálni, vagy netán vele együt...