☼ Schnuckiblog™ ☼

Basszus elegem van a filozófiából :S Rühellem, nem tudom megtanulni, ha pedig csak elolvasom, akkor nem jegyzem meg, vagy nem elég ahhoz, hogy a vizsgán tudjam, és legalább egy kettest össze tudjak hozni belőle. Ez van, ha nem megy akkor majd megyek máskor. De már arra is gondoltam, hogy leadom, és nem megyek el rá hátfőn, hanem majd csak januárban. De ha már egyszer felvettem, meg ott is leszek hétfőn, akkor már megpróbálom. Ez van. Ma anyu csinált lasagne-t :) Tök fincsi lett. Na megyek vissza csillag születiket nézni... ahol az imént szakadt be a színpad :S Holnap megyek vissza. És nem beszél velem. Röviden ennyit...

Elmentem ma Katival shoppingolni karácsonyra, naná hogy nem jött meg a $ a kártyámra, így a vásárlásból nem lett semmi. Nagyon mérges voltam, illetve vagyok is. De ez van, elnéztem, nem 10én hanem 13án kapok pénzt. Addig várok, legalább nem cél nélkül megyek el vásárolni, hanem elképzeléssel. Az első dolgom az tuti hogy az Árkádba fog vezetni, kaptam 3000 Ft értékben kultúrutalványt, amit az Anima könyvesboltban be is tudok váltani, megveszem a 3. részét az Alkonyatnak. 2000 rá kell fizetnem, de megéri, és a Katitól ezt kapom :) Apa meg ma volt Bandi bácsi temetésén :S Anyunak meg ma van a szülinapja ♥ szeretlek! Liának meg írtam, hogy nem tudom kifizetni a szilvesztert, Leiláéknak sem jó. Ádámnak sem. Azt hiszem Barbiékkal is van valami... Úgyhogy erről ennyit :S Dalmival beszéltem, mindketten nagyon dühösek vagyunk egyesekre... Erről nem akarok többet beszélni, mert csak felhúzom magam. Így vsz tesómékkal leszek... --------------------------------------------------------------------...

Igen, az vagyok ma, tesóm is megmondta. Tanultam délelőtt, befejeztem a nyelvtudományt, remélhetőleg annyira meg is jegyeztem a fontos dolgokat, hogy a zh-n emlékezni is fogok rá. Még hátra van a filozófia, az nem lesz egy rövid menet, holnap neki is állok. Ma tuti hogy nem, mert tök elfáradtam. Aztán délelőtt nekiálltam főzni, és megcsináltam életem első komplett ebédjét :) Tesóm tökre meglepődött mikor felkelt és látta hogy minden kész. A leves igaz kicsit sűrűbb lett, mint szokott lenni, de ilyet még nem csináltam. Anyunak meg apunak meg sem mondom, megvárom hogy mi lesz a reakciójuk, és majd akkor mondom el hogy az én művem, ha megették :D A konverzácóm és a fonetikám is 4es lett, ami szuper :) Szóval nem vesztettem semmit, hogy nem mentem be. Nem lenne elég a p-sz-v arra hogy mindent megtanuljak rendesen. Holnap meg megyek Katival karácsonyra ajándékokat nézni, meg szombaton Vigadó, be is kell fizetni, mert különben nem lesz helyünk. Meg mamival is beszélnem kell, hogy alhatok-e n...

Nem elég a bajom, még a vizsgák is a nyakamon vannak :S De hétfőn, 48 perccel a Neptun nyitása után sikerült belépnem, ami valójában lehetetlen, és felvettem a vizsgáimat. Lesz 2 kollokvium hétfőn, filó és nyelvtudomány, amibe ma már nyakig bele is vetettem magam (interdiszciplínáris területek muhaha). És mivel hétfőn reggel lesz, 8kor az első, ezért el kell mennem vasárnap... uh ez így kicsit kellemetlen, de ott lesznek a csajok is, szóval fogunk tudni tanulni..Meg még lesz vizsgám január 5én meg 6án. (fonetika és irodalom).Remélem fonetika gyak.-ra nem kell külön mennem... Tegnap meg apuék Győrből hazahoztak, azt hittem, hogy 6ra beérünk, mint mindig, de nem... most hogy jó lett volna időben beérni, most késett a busz. Negyed órát vártunk Szabadhegyen, mert jött egy 40 vagonos tehervonat, annyira lassan, hogy gyalog simán fel tudtam volna szállni rá, nem is kellett volna megállnia. Nem is voltam mérges... Ráadásul mikor apa hívott, akkor aludtam, és nyögtem egyet mikor felkeltem, mer...

Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal ! Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna . Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül . Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket. Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni ...

Befejeztem a könyvet, az előbb tettem le. Keresnem kell magamnak majd valami mást, ami leköt üres óráimban, bár ilyen szerintem az elkövetkezendő pár hétben nem nagyon lesz, mert sokat kell tanulnom. Majd meglátom. És amint van rá lehetőség, megszerzem a következő 2 részét a könyvnek, mert kell és kész. Nem múlik napok óta ez az érzés, lassan kezdek tőle becsavarodni. Nagyon fárasztó azt mutatni, hogy nincs semmi bajom. De mutatom, mert semmi kedvem az itthoniakkal erről beszélni. Nem is tudnék, mert csak elbőgném magam, arra meg nincs szükségem, hogy istápoljanak, annál rosszabb lesz. És, különben is, olyan hülye vagyok. Mi a francnak olvasok bele a régi bejegyzéseimbe? Felesleges, csak rosszabb lesz, illetve rosszabb lett. Mindegy. De ha ez lesz egész karácsonykor, akkor nem tudom hogy mi lesz velem... És az sem stimmel, hogy 1-2 hete folyamatosan megálmodom, hogy mi fog történni... Hülyén és pszichopatán hangzik, de tényleg... A busz... a jegy... basszus, hogy a múltkor valaki mondo...