☼ Schnuckiblog™ ☼

Egyre jobban érzem, hogy kikészülök.Minden nap egyre nehezebben viselem ez azt az érzést a pocimban, néha már szinte fáj, és úgy érzem, hogy belülről ketté szakadok.Szerencsétlenül és egyedül érzem magam, holott, mondhatni hogy "semmi"nem változott.Nagyon nagyon hiányzik, és legszívesebben felhívnám és megmondanám neki, nem, beleordítanék a telefonba hogy szeretlek és nem akarlak elveszíteni!Rettenetesen hiányzol és úgy érzem, hogy ez a hiány megöl belülről... Kikészülök!!DE nem mondhatom meg neki, próbálom magam visszafogni, mert tudom, hogy neki is milyen nehéz... Elég hogy mindig kap tőlem mailt, de erről is le fogok szokni, mert nem akarom idegesíteni. Most remélem hogy még olvassa a blogomat... pár szót biztos értene, pont azt, ami a lényeg. Fáj a fejem nagyon.Visszatartom a sírást, és attól még rosszabb. Attól félek, ha kiengedem, akk mindenki hülyének fog nézni, szóval inkább a szobámban ücsörgök és csendben sírdogálok, csak napközben mikor ki kell mennem, akkor minden...

Hát vége, végleg vége.Ma reggel mikor felkeltem, tudtam, hogy meg kell néznem az e-mailokat.És írt is, az utolsó pár sor az volt, hogy sajnálja... tudtam akkor már, hogy vége, ennyi volt.És tényleg.A legrosszabb hogy reggel nem is sírtam, csak később és akkor viszont nagyon.Annyira szép mailt kaptam tőle később, mert írtam neki, hogy nem hiszem el hogy vége, meg hogy nehéz meg ilyenek... erre ő írta hogy soha nem fog elfelejteni, és hogy maradjunk barátok, meg hogy megtartja az összes cuccot amit tőlem kapott... Én is, a képeket és videókat lementettem dvd-re, mert nem szeretném hogy elvesszenek.Szép emlék. A legrosszabb, hogy nekem nem kell más, én őt szeretem, és sokáig szeretni fogom, tiszta szívemből.Szeretem. DE ennek ellenére elhiszem, hogy nem bírja tovább.Mindig arra gondolok, hogy istenem bárcsak még egyszer...de ha mindig erre gondolok akkor soha nem lesz vége.Nem is akarom, de ha így kell lennie akkor elfogadom.Nem tehetek semmit ellene.Megpróbáljuk külön. Die schönste 2 Jah...

Tegnap írtam neki kb. 10 sms-t és vagy csak sokkal később válaszolt,röviden,tömören és tárgyilagosan, vagy egyáltalán nem.És nem tudtam és nem tudom ezt mire vélni.De minden esetre nem esik jól.Nekem is nehéz, de próbálom megnyugtatni magam kicsit.Vagy nem is tudom hogy mit csinálok, elterelem a figyelmem.De ahogy észrevettem, ő is.Ma pl. haverjánál volt, most meg húgával megy úszni.Írtam neki, hogy remélem, hogy azért valamikor beszélünk.De ez van, most mit tudok tenni.Semmit.Annyira hiányzik... :( Aludni szinte semmit nem tudtam, majdnem leestem az ágyról, és éjjel mikor felkeltem és nyújtózkodtam, kerestem a kezét... és nem volt ott és hirtelen felkeltem hogy jujha, hol is vagyok.Nem volt kellemes érzés, mondhatom :( Aztán reggel azzal a borzalmasan rettenetes gyógyszerrel indítottam, annyira rossz, annyira nagyon rossz íze van, és szerintem van benne alkohol, mert zsibbad tőle a lábam. Elintéztem tegnap meg ma egy csomó papírt ami az egyetemhez kell, meg csináltattam fényképet.Remé...

Ma érkeztem haza.Nagy meglepetésemre Bécsben a reptéren várt apa, anya és a mamikám is, szóval nagy volt az öröm.Illetve nálam valami olyasmi.Jó újra itthon, de annyira hiányzik, hogy az már szinte fáj.DE (!) selber Schuld, tudhattam hogy ez lesz, ha hazajövök, de nem igazán szeretek azzal foglalkozni, hogy mi lesz, jobban szeretem a mi van-t.És a legrosszabb az egészben, hogy még nem is sírtam úgy igazán, és lassan kezd kitörni belőlem.Ezért inkább visszavonultam a szobámba, nem mintha eddig nem itt lettem volna benn, aludtam, pihiztem, mert ma csak 1 órát aludtam. Szegény Nick is.Hajnal 3kor indultunk Hamburgba, simán odataláltunk, minden rendben volt.Csak fáztam, nagyon.Ő is rendben hazaért. Olyan szívesen visszatekerném az időt, nem nagyon, csak kicsit, mikor elköszöntünk a reptéren... ahogy ott állt... és várta hogy becsekkoljak... és bementem és ő eltűnt... nem láttam többet... annyira rám jött a sírás, de annyi ember előtt nem állhattam neki sírni :( HIÁNYZOL /// ICH VERMISS DIC...