☼ Schnuckiblog™ ☼

A héten a mama már (szerdán) evett egy kis krumplipürét, nagyon örültem neki, jó volt látni hogy eszik egy kis szilárdat. De a hangulata nem volt az igazi, csak úgy volt. Aztán a doktornő bejött a szobába és mondta hogy a nagyi pénteken hazamehet, szerveznek mentőt. Na mondom szuper, egyrészt örültem neki, mert mégis otthon van, másrészt a kórház azért jobb, mert ott figyelnek rá... Ami miatt meg egyáltalán nem örülök annak, hogy hazaengedik, mert nem kezelik. Nem is tudják, azt mondták hogy pár hónapja van csak hátra... Annyira kegyetlen ezt hallani, és a legrosszabb hogy nem tudunk semmit sem tenni ellene, semmivel nem lehet segíteni. És ez kiakasztó. Anyuékkal folyamatosan telefonon tartottuk a kapcsolatot, hogy ki mikor volt bent a kórházban, meg hogy mi volt. Erre ma leültem hogy filmet nézek, erre anyuék hazajöttek a nyaralásból. Apunak nem tetszett, hogy anya nem tud kikapcsolódni és hogy haza szeretne jönni. Meg hogy sokat sírt... Hogyne sírna basszus... Brutális időszaknak néz...

Anyuék tegnap elmentek nyaralni, kicsit nehezen mentek bele mama állapota miatt, de mondtam nekik hogy minden rendben lesz, szóval mehetnek nyugodtan. Tegnap voltam bent amúgy a kórházban, mama stagnál, se nem jobb se nem rosszabb. Enni nem ehet, csak infúzió még mindig. Meg hát gyenge. Ma meg Kati ment be hozzá, holnap meg megint én. Ma valahogy nincs kedvem kimozdulni, bár itthon meg idegbajt kapok a sok kibaszott légytől. Nincs is nyitva szinte semmi, és csak úgy teremnek be a lakásba :D És rohadt idegesítőek, szegény Dennis is nem győzi őket kergetni. Meg rájött hogy tök jó a saját farkát kergetni.. Lökött. Tegnap voltam maminál is, jöttek Böbéék, basszus mekkorák már ott is a lányok... A Berni már suliba megy, Rékának lesz évfolyam társa, a Petra is nagycsopis, Szonja meg már elmúlt fél éves. De gyönyörű az a kislány :) Hatalmas kék szemei vannak. Aztán hazajöttem, Viki átjött, ettünk, aztán dumcsiztunk egyet. Kint aludt a Karesz, de basszus annyira hangosak, hogy ha ma este is ki...