☼ Schnuckiblog™ ☼

Tegnap este csörgött a telefonom, anyu keresett. Hirtelen furcsa érzés lett bennem, mikor felvettem és meghallottam anyu hangját, tudtam, hogy baj van. A papa. Feladta. Tegnap délután végleg elment, itt hagyott. Erre nem lehet felkészülni, akkor sem, ha az ember tudatában folyamatosan motoszkál, hogy egyre rosszabb állapotban van, és biztos vagy benne, hogy a szenvedésnek hamarosan vége lesz. Pont lett helye az otthonban, ahol szakszerű ápolást kaphatott, figyeltek rá, foglalkoztak vele. De úgy látszik ez számára mégsem volt jó. Semmi sem volt már jó, se ott, se otthon. Ráadásul anyu említette, hogy a napokban van a mama halálának 4. évfordulója. Nem bírták tovább egymás nélkül. És még csak elbúcsúzni sem tudtam... Papának Ültünk egymás mellett, s te rám néztél Meséltél egyre csak s meséltél… Akkor én megkérdeztem mire vágytam Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝.  Nagyapa a meséid olyan szépek Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek! És mondd, nagyapa,...