Zajlanak az események az utóbbi időben. Igazából csak nekem megy lassan az idő. Itthon azért elég unalmas, így ilyen hosszan. Próbálkozok valami munkát találni, de eddig nem tolonganak értem, ami meg esetleg lehetne, azt meg én nem vállalom, pl. fuvarszervezés. A legutóbbi interjún a csaj mosolyogva közölte velem, hogy kb. felejtsem el az életem, gyereket, párkapcsolatot... Plusz májustól novemberig se szabadság, se betegség, se magánügy, mert annyi a munka, hogy esélytelen szabizni. Aztán mondtam, hogy hagyjuk egymást békén :D Valami majd csak adódik. Peti is kínlódik. Ő is (elvileg) csak október végéig van a cégnél, aztán közössel elküldik. Kuka volt, mert korrekt akart lenni, nem tudta, hogy olyan a munka világában, hogy korrektség, nagyon ritkán fordul elő. Így kicsesznek szegényemmel, de tanult belőle. Ez így egy elég nehéz időszak lesz, de majd valahogyan megoldjuk. Legalábbis remélem. Kicsit így, hogy itthon vagyok, sok időm van gondolkozni és egyre többször eszembe jut, hog...