☼ Schnuckiblog™ ☼

Eredetileg úgy képzeltem, hogy a következő írásomban már boldogan mondom, hogy végeztek a szigeteléssel, a kéménnyel, és minden rendben. Hát ez nem jött be, nagyon nem. Kezdem az elején.. Nos, nagyon nehézkesen jöttek már a srácok az elmúlt napokban. Hol csak 1-2 ember jött, aztán délután itt voltak többet, de sokszor inkább csak a pofázás ment, mint a munka. Aztán eljöttek szombaton, hogy elviszik a kandallót, hétfőn visszajönnek és befejezik a külső részt és megcsinálják a lyukat a falban. Namost, ma csütörtök van, és még nem történt semmi. Amiatt, hogy csesztek szólni, meg felhúztam magam amúgy is, hogy minden úgy néz ki mint a hányás, az udvar, minden, nagyon összevesztünk a Petivel hétfőn délután. Nagyon nagyon. Igazából neki is és nekem is igazunk van. Aztán megbeszéltük és lenyugodtunk, hogy ennyit nem ér a dolog. Csak az bosszant igazából, egyrészt hogy sok dolog van amiben a saját feje után megy, és engem nem igazán avat be, pedig úgy gondolom, hogy némi közöm nekem is van...