☼ Schnuckiblog™ ☼

Mindy tegnap este nagyon rosszul lett, teljesen kifordult önmagából, olyan dolgok történtek vele, amikre még álmomban sem gondoltam, teljesen bepánikoltam, és elkezdtem telefonálgatni. Persze, egyetlenegy orvos sem volt hajlandó kijönni, sőt egyáltalán segíteni sem. Na jó, egy, de ő meg kb. egy óra alatt ért volna ide. Volt aki szinte kiosztott, hogy mit képzelek magamról, hogy este fél9kor fel merem hívni, és segítséget kérek tőle. Hogy jövök én ahhoz... Aztán 2× lebasztam a telefont, mondom nekem erre most nincs időm. Felhívta anya az állatkórházat (ekkor én már képtelen voltam beszélni) és ott pedig közölték, hogy ők nem jöhetnek ki (pedig de igen, sőt ha kérem, kötelesek kijönni!!) viszont vigyük be. Egy haldokló kutyát. Hát, nem tudtunk mit tenni, összecsomagoltuk szegényt, és elvittük a kórházba. De későn értünk oda, addigra szegény örökre elaludt. Most ez az egész, hogy ennyit szenvedett, az én hibám lenne? Én tehetek arról, hogy 6 helyről elküldtek a francba? Nekem legyen lel...

Ma egyedül voltam itthon a kutyussal, és hát, rettenetes állapotban van. Tudom, 13 éves, öreg, beteg stb. Most már azt hiszem, tényleg jobb lett volna, ha az első alkalommal, amikor nem állt fel, és nem volt jól, orvost kellett volna hívni, hogy elaltassuk. Soha nem hittem volna, hogy ez "jó" megoldás lehet. De az lesz. Jobb, mint a mostani állapot. Szobatiszta, de ő sem tudja a dolgokat a végtelenségig tartani, ha ki kell vinni, az a szó szerinti kivétel, kézben, ölben, mert nem hajlandó lemenni a lépcsőn. Fel még talán, de utána majd' megfullad. Aztán ma délután könyörögtem neki, hogy jöjjön ki, majd hogy jöjjön le a lépcsőn. De nem jött. Persze, rám jött a bőgés, nem elég hogy így is tele van a fejem takonnyal, ráadásul fáj is meg minden, de nem érdekelt, ölbe vettem a kutyát és levittem, összeesett, apa is segített összeszedni. Sírva mondtam neki, hogy én ezt már egyszerűen nem bírom. Nem is ez a legrosszabb, hanem ahogyan néz... Az a fájdalom, szomorúság... Legszíves...

Tök vicces, már hétvégén is szarul voltam, szóval jogos a kérdés, hogy minek is mentem el Vp Citybe. Nem tudom, talán azt hittem, hogy nem leszek rosszabbul. De persze, belázasodtam, nem kaptam levegőt, semmit nem használt az a hülye orrcsepp. Éjjel a lányokat sem nagyon hagytam aludni, fogtam az orrnyergemet és úgy aludtam, annyira fájt a fejem. Ha oldalra fordultam, akkor nem kaptam levegőt, hanyatt meg nem nagyon tudok aludni :) Na a lényeg, hogy kedden hazajöttem, gyógyszer be, takaró fel és szundi. Éjjel sem aludtam valami sokat, reggel viszont annál inkább. Apa keltett fel, hogy mi a helyzet, hogy vagyok. Ma már jobban mint tegnap, lázam nincs, már a náthám is kezd elmúlni, csak a fejem meg a homlokom nagyon. De elviselem, pihenek, és jövő héten újult erővel most már tényleg beleásom magam a tananyagba. Csak ez a hülye tüsszögés nem lenne, 3-4 sőt van amikor 6-8at tüsszentek egymás után :D Dolgozni szerintem nem megyek, aminek nem örülök, mert kellene a pénz. A diákhitelem nem jö...