Azért több mint 4 év után is akadnak meglepetések...!

A mai nap tiszta átlagosan indult, irodalom, ami jó volt, utána német, amin semmit nem csináltunk, az europäische Union-tól meg már agybajt kapok. Az Embryonenforschung-tól meg pláne :)) A harmadik óra likas volt, nem volt ofő, szét röhögtük magunkat. Én mondjuk németen is mert tüsszentettem, és levertem a kukkerom a fülemről, és kicsit hülyén állt. Ritka hogy ennyire nevetek, de akkor olyan nehezen hagyom abba :)) Éneken a szerenádról beszéltünk, és az Évice megint adta az észt. Ha továbbra is ez lesz, (nem fogom sokáig visszatartani) el fogom küldeni a fenébe, mert már rohadtul elegem van belőle. Aki egy évig tanított tanár, minek kell menni hozzá szerenádra? Tudom, hogy bunkóság meg minden, de van 13 tanár akihez meg menni kell. Na mindegy, én két nap nem fogok menni, az fix. Angol előtt meg... puh. Beszélgettünk a teremben és a Dzsina mondott valamit, nemt'om már hogy mit, a Dóra meg beszólt neki, hogy neked senki nem osztott lapot, kussolj, a Csuti meg tiszta agro volt, hogy a Dóra az ő kis cicamicájának beszólt. Azt hittem hogy nekimegy. Ilyesztő volt, mert ilyennek még soha nem láttam. Azt hittem, hogy csak szivat. Viccel. De nem, halál komolyan gondolta, hogy nekimegy, már a széket is odébbdobta. Durva volt, nem kicsit, egy csomóan ki is mentünk a teremből, ki nevetni, ki pedig csak úgy. Én pl nem akartam benn maradni, mert megrémültem...

Tiszta pszihopata a gyerek. És 4 évig mellette ülte, soha nem láttam még ilyennek. Mindig csak azt láttam, hogy milyen jó fej, meg hogy lehet vele hülyülni, de nem. Egyáltalán nem ilyen. Ebből látszik, hogy így nem lehet megismerni az embert rendesen... Mi lesz itt még később... te jó ég...

mmmh cigi