Es tut mir so leid...

Hát ennyi volt. 22 hónap. Vasárnap. Vége. Lett. ÉS én azóta kikészültem. Mailezünk, és a legrosszabb, hogy én még mindig szeretem. ÉS szeretni is fogom, még sokáig. Nagyon sokáig. Nem tudom, hogy meddig vagyok képes ezt csinálni. Minden nap RÁ gondolok, csak Ő jár a fejemben... Mindenki szerint most még ez lesz. Szerintem soha nem is lesz másképp. Hiába mondja egy csomó mindenki hogy ez nem volt igazi kapcsolat. Nekem ezt ne mondja senki!Kívánom neki, hogy tapasztalja meg ezt az érzést, és akkor mondja hogy ez nem igazi kapcsolat!!!

Még egy ideig tépelődök hogy mi legyen. Ma már arra is gondoltam, hogy kibékülök vele. Illetve nem, mert nem vesztünk össze. Csak... "csak" szakítottunk.

Mondtam neki, hogy nem megyek ki külföldre, vagy legalábbis még nem, és erre azt mondta hogy eddig is mindent megoldottunk. Csak adjak neki még 1 évet. Az sok idő. És nem tudom, hogy mennyire menne. De nekem Ő KELL!!! Még várok egy kicsit, ameddig még tudok. Egy idő után rá fogok jönni, hogy a 2 döntés közül melyik a helyes. Nem akartam bántani. Ő sem akart engem, de megtette, és azt mondta vasárnap hogy ő nem ígérte meg, hogy nem fog többet drogozni. De megígérte. Csak nem emlékezett rá. Hm nem is egyszer ígérte meg... és én mindig mondtam hogy nekem mindegy. De most minél közelebb kerültem ahhoz, hogy együtt legyünk, netán összekötözzünk... Nem, nekem ez nem kell. A drog nem, de ő igen.

Túldramatizálom? Naés? Ez az ÉN ÉLETEM ez a MI ÉLETÜNK lenne, ha a miénk lenne, de csak övé van és enyém, közös nincs. ÉS néha olyan érzésem van, hogy jobb lesz nélküle, törődjek bele. Máskor pedig arra gondolok, hogy nekem ez egyedül nem megy. Kész, kikattantam, és próbálom nem mutatni. Meg akarta kérni a kezem...

Nem bírom...