én ezt nem értem

nehezen veszem rá magam h írjak, mert még most is rám tör a sírás és nem tudom abbahagyni.tegnap előtt felhozta este azt, h mi lesz velünk ha felvesznek egyetemre, nem tudunk együtt maradni.és h ő ezt nem bírja tovább.egész éjjel sírtam nem aludtam semmit.kikészültem már akkor, és éreztem h valami nem jó,úgy voltunk egymás mellett mint 2 idegen... és tegnap mikor mindenki elment dolgozni, beszélgettünk a szobámban és mondta h akkor ő most hazamegy.én meg mondtam h nélkülem nem mész sehova, olyan nincs. de hiába könyörögtem h maradjon,felesleges volt.de ez nem rá vall h ilyen gyorsan sitty sutty dönt. ez nem ő.de ezek szerint ilyen.lett volna megoldás, de nem akart várni. nekem ezt el kell fogadnom még ha nehéz is.tegnap a klári meg a lia aranyos volt elvittek a városba kicsit sétizni meg megnyugodni, meg kicsit összetettek.de este mikor hazajöttem ugyanúgy sírni kezdtem,egész délután meg este sms-eztünk.megijesztett,mert elment csehekhez.és nem tudta h hol van mondtam neki h ha tud jöjjön vissza, de nem jött nem is fog soha többet.soha nem gondoltam volna h így lesz vége.és annyira fáj.kikészültem.teljesen.csak sírok és nem értek semmit.szeretem és ő is engem, akkor meg mi a baj?!

mindenki olyan könnyen mondja h majd elfelejtem.leszarom, és ha én nem akarom elfelejteni??nem is tudom, ezt így nem lehet.megint nagyon sírok és teljesen kivagyok.hazaért, lemerült az aksija.ANNYIRA HIÁNYZIK ÉS ANNYIRA SZERETEM MIÉRT KELLETT EZT TENNIE?!teljesen totál készen vagyok, nincs kedvem semmihez.sehogyan nem jó, ráadásul a pontok is ma derülnek ki, de per pillanat rohadtul nem érdekel ez az egész.bárcsak újra láthatnám.istenem,bárcsak...de nem lehet.nem megy.annyira sajnálom, de annyira nagyon.rettenetesen.több mit 2 csodálatos év.és én még terveztem vele közös jövőt, házat, gyerekeket, sőt még az öreg korunkról is beszélgettünk...h majd vigyázunk az unokákra és ülünk együtt egy padon, egymás kezét fogva.és ez nem lehet.NEKEM NEM KELL MÁS!!!!NEM ÉRDEKEL SEMMI,SZERETEM ÉS GYŰLÖLÖM EZT AZ EGÉSZ MINDENT.annyira fáj-nagyon nagyon fáj.éjje ha pár percre elaludtam, mindig azt álmodtam h hallom az autóját berregni,és én pedig kirohantam és ott volt.de mindig felkeltem mielőtt odamehettem volna hozzá.én ezt az egészet még mindig nem hiszem el.és annyira egyedül érzem magam.hiába találkoztam vele ritkábban.akkor is szerettük és szeretjük egymást.a legszívesebben felhívnám és elordibálnám h szeretem és vele akarok lenni.de vannak dlgok amiket nem lehet.az is baj,hogy az eszem azt súgja h jobb ez így, a szívem azt, hogy maradjunk együtt és legyünk boldogok.és én általában a szívemre hallgatok.és most nem tudom h mit tegyek.nem tehetem meg h csak úgy kimegyek és nem jövök többet haza.azt nem lehet.senkivel nem tehetem meg.valójában nem is akarom, és mindig itt jön a DE.tudom h 5 év hosszú, és ha erre gondolok mindig a szavai jutnak eszembe, hogy még fiatal...és nem tudom h itt most arra gondolt h lekötöm de mégsem kötöm le, vagy hogy mert elmegy és forrófejűen dönt.nem tudom, nem tudtam megkérdezni,mert nem tudtam beszélni.most sem tudok csak írok.mikor fog ez az érzés elmúlni?SOHA már szó szerint rosszul vagyok, mert csak gondolkodom és gondolkodom...ha pedig behunyom a szemem látom az arcát...ahogy sírt.mielőtt elment...megölelt és én is őt...éreztem hogyan dobog a szive, azt mindig is nagyon szerettem hallani.meg a pocakja morgását istenem ,nem hiszem el h ez az egész velem történik.nem éreztem magam ennyire pocsékul.egyszer sem.soha.melegem van és ráz a hideg.ha most még itt lennne....még egy csomó ideig lehetnénk együtt....!!!!ÉS NEM LEHETÜNK!!!!MEGŐRÜLÖK.NEM HISZEM EL.legszívesebben amiket ide írtam, lefordítanám és elküldeném neki.de nem teszem.nem tehetem.bennem volt az érzés h visszajön, és kezd elmúlni.nem akarom h elmúljon.semmit nem akarok.csak őt.csak őt akarom.bárcsak tudná...hogy mennyire SZERETEM!!!!!!!!!!!!!

írt egy mailt, bocsánatot kért.nincs miért, mert nem bántott meg.csak... nem tudom.a mailben volt egy lehetőség.bécsben találkounk és együtt megyünk hozzájuk... meg is tenném, de még pénzre lenne szükségem.egy 10esre legalább...és az sok, apuék nem fognak belemenni.majd este megbeszélem velük.de nagyon nem fognak neki örülni,pedig nagyonszeretném.nagyonnagyon.én nem tudok semmit.