na mégegyszer :D
Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik:
Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta.
Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra...
Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat.
S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta az áhított oltalmat, a szerelmet, a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.Szerették egymást, együtt voltak, míg a nap ragyogott az égen, úgy hitték nem éreztek ilyet már nagyon régen.De minden álom elmúlik egyszer...miért is ne?!
S a gyönyörű tavasz helyére, hideg tél köszönt be.
Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet, s hogy együtt ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni, olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.Mert ki egyszer már Tiéd lett, s úgy érzed örökre őt szereted, nem hagyhatod, hogy elmenjen, érte küzdeni kell, ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.
A szerelem erős lánc, örökké tartó, szédítő tánc.Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed, s úgy táncol, hogy elveszted az eszed.Örökké remél, örökké bízik,
s megtanít Téged örökké hinni.
Hinni a másikban, s ezt el is érni...
Hisz elhiszed, hogy örökre mellette fogsz élni, így hittek ők is egymásban, s vakon hittek a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít, s hiszed hogy szép, amíg a másik el nem taszít.
S akkor jön a fájó ébredés, a mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi
könnyebb, de ő akkor már nincs melletted...helyette más van, a fájó könnyek...!
Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta.
Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra...
Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat.
S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta az áhított oltalmat, a szerelmet, a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.Szerették egymást, együtt voltak, míg a nap ragyogott az égen, úgy hitték nem éreztek ilyet már nagyon régen.De minden álom elmúlik egyszer...miért is ne?!
S a gyönyörű tavasz helyére, hideg tél köszönt be.
Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet, s hogy együtt ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni, olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.Mert ki egyszer már Tiéd lett, s úgy érzed örökre őt szereted, nem hagyhatod, hogy elmenjen, érte küzdeni kell, ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.
A szerelem erős lánc, örökké tartó, szédítő tánc.Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed, s úgy táncol, hogy elveszted az eszed.Örökké remél, örökké bízik,
s megtanít Téged örökké hinni.
Hinni a másikban, s ezt el is érni...
Hisz elhiszed, hogy örökre mellette fogsz élni, így hittek ők is egymásban, s vakon hittek a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít, s hiszed hogy szép, amíg a másik el nem taszít.
S akkor jön a fájó ébredés, a mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi
könnyebb, de ő akkor már nincs melletted...helyette más van, a fájó könnyek...!
Megjegyzések