házitündér
Igen, az vagyok ma, tesóm is megmondta. Tanultam délelőtt, befejeztem a nyelvtudományt, remélhetőleg annyira meg is jegyeztem a fontos dolgokat, hogy a zh-n emlékezni is fogok rá. Még hátra van a filozófia, az nem lesz egy rövid menet, holnap neki is állok. Ma tuti hogy nem, mert tök elfáradtam. Aztán délelőtt nekiálltam főzni, és megcsináltam életem első komplett ebédjét :) Tesóm tökre meglepődött mikor felkelt és látta hogy minden kész. A leves igaz kicsit sűrűbb lett, mint szokott lenni, de ilyet még nem csináltam.
Anyunak meg apunak meg sem mondom, megvárom hogy mi lesz a reakciójuk, és majd akkor mondom el hogy az én művem, ha megették :D
A konverzácóm és a fonetikám is 4es lett, ami szuper :) Szóval nem vesztettem semmit, hogy nem mentem be. Nem lenne elég a p-sz-v arra hogy mindent megtanuljak rendesen.
Holnap meg megyek Katival karácsonyra ajándékokat nézni, meg szombaton Vigadó, be is kell fizetni, mert különben nem lesz helyünk. Meg mamival is beszélnem kell, hogy alhatok-e náluk szilveszterkor. Mondjuk tuti hogy nem fog nemet mondani :)
------------------------------------------------------
A kaja jól sikerült, gratulációképp elmosogathattam, remek volt. Aztán este msn-eztem Liával, hát nem úgy tűnik, mintha össze akarna jönni a szilveszter. No comment.
------------------------------------------------------
Képes vagyok minden ok nélkül depressziós lenni, esténként elalvás előtt mindig sírok, nem akarom hogy így legyen, de mindig kibuggyannak a könnyeim. Nem akar javulni bennem a dolog. Sőt... De mit kellene tennem? Olyan jó lenne, ha valaki határozottan mondaná, hogy Eszti, szedd össze magad és tedd ezt, mert ez meg az lenne a helyes. De nem mondja meg senki... Nem is várom el, nem erről van szó, csak per pillanat tőlem idegen az a dolog, hogy nem vagyok biztos magamban. Nem az érzelmeimben, hanem magamban. Anyu egyik nap a kocsiban kérdezte, hogy túl tettem-e már magam, és mondtam neki, hogy nem, sőt... Nem lepte meg a dolog. És az utóbbi napokban sokszor álmodtam kutyával (pontosabban egy rottweilerrel) aki mindig megharap, ugyan azon a helyen, és mindig ugyanott, a kezemen a hüvelykujjamnál, de nem vérzek se semmi, csak seb lesz ott. Megnéztem az álmoskönyvben:
KUTYA - Hűség, de átvitt értelemben hűség, kitartás egy rossz elképzelés mellett; nehezen felejtesz, és hajlasz a rosszra inkább visszaemlékezni, mint a jóra. Kutyaharapás: ha téged harap - tartasz egy ellenséges lépéstől;
HARAPÁS - Ha megharapnak: ellenségeskedés. Ha állat harap meg: féltékenység.
VÉR - Szenvedély és kegyetlenség.
SEB - Ha rajtad van: titkolt lelki fájdalom, amit emelt fővel próbálsz elviselni; az előállított helyzetért magadat is okolod;
Az utolsó passzol, a többi is részben, de az utolsó az nagyon. Csak hogy a titkolt meddig marad az, és meddig bírom emelt fővel, azt nem tudom.
Anyunak meg apunak meg sem mondom, megvárom hogy mi lesz a reakciójuk, és majd akkor mondom el hogy az én művem, ha megették :D
A konverzácóm és a fonetikám is 4es lett, ami szuper :) Szóval nem vesztettem semmit, hogy nem mentem be. Nem lenne elég a p-sz-v arra hogy mindent megtanuljak rendesen.
Holnap meg megyek Katival karácsonyra ajándékokat nézni, meg szombaton Vigadó, be is kell fizetni, mert különben nem lesz helyünk. Meg mamival is beszélnem kell, hogy alhatok-e náluk szilveszterkor. Mondjuk tuti hogy nem fog nemet mondani :)
------------------------------------------------------
A kaja jól sikerült, gratulációképp elmosogathattam, remek volt. Aztán este msn-eztem Liával, hát nem úgy tűnik, mintha össze akarna jönni a szilveszter. No comment.
------------------------------------------------------
Képes vagyok minden ok nélkül depressziós lenni, esténként elalvás előtt mindig sírok, nem akarom hogy így legyen, de mindig kibuggyannak a könnyeim. Nem akar javulni bennem a dolog. Sőt... De mit kellene tennem? Olyan jó lenne, ha valaki határozottan mondaná, hogy Eszti, szedd össze magad és tedd ezt, mert ez meg az lenne a helyes. De nem mondja meg senki... Nem is várom el, nem erről van szó, csak per pillanat tőlem idegen az a dolog, hogy nem vagyok biztos magamban. Nem az érzelmeimben, hanem magamban. Anyu egyik nap a kocsiban kérdezte, hogy túl tettem-e már magam, és mondtam neki, hogy nem, sőt... Nem lepte meg a dolog. És az utóbbi napokban sokszor álmodtam kutyával (pontosabban egy rottweilerrel) aki mindig megharap, ugyan azon a helyen, és mindig ugyanott, a kezemen a hüvelykujjamnál, de nem vérzek se semmi, csak seb lesz ott. Megnéztem az álmoskönyvben:
KUTYA - Hűség, de átvitt értelemben hűség, kitartás egy rossz elképzelés mellett; nehezen felejtesz, és hajlasz a rosszra inkább visszaemlékezni, mint a jóra. Kutyaharapás: ha téged harap - tartasz egy ellenséges lépéstől;
HARAPÁS - Ha megharapnak: ellenségeskedés. Ha állat harap meg: féltékenység.
VÉR - Szenvedély és kegyetlenség.
SEB - Ha rajtad van: titkolt lelki fájdalom, amit emelt fővel próbálsz elviselni; az előállított helyzetért magadat is okolod;
Az utolsó passzol, a többi is részben, de az utolsó az nagyon. Csak hogy a titkolt meddig marad az, és meddig bírom emelt fővel, azt nem tudom.
Megjegyzések