Egyre rosszabb

A héten a mama már (szerdán) evett egy kis krumplipürét, nagyon örültem neki, jó volt látni hogy eszik egy kis szilárdat. De a hangulata nem volt az igazi, csak úgy volt. Aztán a doktornő bejött a szobába és mondta hogy a nagyi pénteken hazamehet, szerveznek mentőt. Na mondom szuper, egyrészt örültem neki, mert mégis otthon van, másrészt a kórház azért jobb, mert ott figyelnek rá... Ami miatt meg egyáltalán nem örülök annak, hogy hazaengedik, mert nem kezelik. Nem is tudják, azt mondták hogy pár hónapja van csak hátra... Annyira kegyetlen ezt hallani, és a legrosszabb hogy nem tudunk semmit sem tenni ellene, semmivel nem lehet segíteni. És ez kiakasztó. Anyuékkal folyamatosan telefonon tartottuk a kapcsolatot, hogy ki mikor volt bent a kórházban, meg hogy mi volt. Erre ma leültem hogy filmet nézek, erre anyuék hazajöttek a nyaralásból. Apunak nem tetszett, hogy anya nem tud kikapcsolódni és hogy haza szeretne jönni. Meg hogy sokat sírt... Hogyne sírna basszus... Brutális időszaknak nézünk elébe, mert ha a mama elmegy, akkor a többi dolog jön sorban. Anya is szeptembertől remélhetőleg munkahelyet válthat... áh kész. Kiakasztó.
Most sokáig beszélgettem anyuékkal, meg nézegettem képeket, holnap meg majd a videót. Rohadt szép helyen voltak.
...mindenhol összecsipkedtek a szúnyogok...