Zajlanak az események az utóbbi időben. Igazából csak nekem megy lassan az idő. Itthon azért elég unalmas, így ilyen hosszan. Próbálkozok valami munkát találni, de eddig nem tolonganak értem, ami meg esetleg lehetne, azt meg én nem vállalom, pl. fuvarszervezés. A legutóbbi interjún a csaj mosolyogva közölte velem, hogy kb. felejtsem el az életem, gyereket, párkapcsolatot... Plusz májustól novemberig se szabadság, se betegség, se magánügy, mert annyi a munka, hogy esélytelen szabizni. Aztán mondtam, hogy hagyjuk egymást békén :D Valami majd csak adódik.
Peti is kínlódik. Ő is (elvileg) csak október végéig van a cégnél, aztán közössel elküldik. Kuka volt, mert korrekt akart lenni, nem tudta, hogy olyan a munka világában, hogy korrektség, nagyon ritkán fordul elő. Így kicsesznek szegényemmel, de tanult belőle. Ez így egy elég nehéz időszak lesz, de majd valahogyan megoldjuk. Legalábbis remélem. Kicsit így, hogy itthon vagyok, sok időm van gondolkozni és egyre többször eszembe jut, hogy működni fog-e ez közöttünk az idő végezetéig. Az a szomorú, hogy egyre gyakrabban fordulok a nem felé, aztán meg rájövök, hogy szeretem és ha nincs mellettem, megkattanok. Csak sokszor meg az jut az eszembe, hogy ez nem csak társfüggés-e, az ő részéről és az én részemről egyaránt. Majd valahogy alakul. Kellene munka, meg újra úgy kellene mennie mindennek, mint régen és akkor minden rendben lehetne.
Apollonak volt egy csúnya bélgyulladása. Egyik hétvégén mikor voltunk a szüleinél este már ment a hasa, meg hányt is a drágám. Aztán egyre rosszabb lett, vérzett neki ott, ahol nem szabadna. Rohantunk vele orvoshoz, kapott antibiotikumot, probiotikumot, 4 szurit és rizst+csirkemellet kellett ennie egy héten keresztül. Szerencsére rendbe jött, már nagyon figyelünk, hogy lehetőség szerint ne egyen meg semmit az utcán. De nagyon nehéz, mert folyamatosan zabál.
Dani egyre nagyobb és okosabb! Már mindjárt 4 hónapos, gagyog, fordul hasra, hatalmasat nőtt, kis DunDiégó! Tegnap voltam anyuéknál, aztán a Kati a kutyával volt el, én addig babáztam. Voltunk el sétálni is, már akkora, hogy a babakocsi sport részében fér csak el :D Kati vitte Apollot pórázon, én meg toltam a babakocsit, aztán mondta, hogy milyen jól áll... Na mondom, köszi, egyelőre eltuligálom a Danit bárhova, de sajátot nem szeretnék. Még nem vagyok eléggé érett és türelmes egy babához, a Petiről nem is beszélve.
Anyuéknál amúgy minden rendben, dolgoznak. Apu is jól van már, most éppen csinálják a fogait, és mondta, hogy hányingere van meg öklendezik az újtól :D Meg kell majd szoknia. Anyunak meg sok a meló, főleg most választások lesznek, aztán agyrém van a faluban. Olvasom, tudok róla, nem győznek nekem is ilyen kampányolós szarokat küldeni facebook-on, én meg nem győzöm őket kitörölni. Nem fogják fel, hogy nem ott lakom már lassan 1 éve.
Diusék meg eljegyezték egymást!! :) Ennek nagyon örülök és annak is, hogy ki tudnak menni Bostonban, ami már kb. szinte teljesen biztos. Csak rettenetesen fog hiányozni... Tudom, így, hogy Pesten volt, sem találkoztunk gyakran, de azért sokat dumálunk. És most a tengerentúlon, más időzóna.. meg minden. De akkor is nagyon örülök nekik! :) <3 b="">
Megjegyzések