végre péntek

Hm, egy hete ilyenkor keltem fel... mellette... és most egyedül vagyok :( olyan szar, mikor álmodok valamit, és felkelek, de ő nincs mellettem. Nagyon rossz. Az éjjel pl azt álmodtam, hogy letérdelt előttem, és megkérte a kezem. És igent mondtam. Olyan rossz volt felkelni, mert tudtam hogy csak álom, de akkor is még semegtem is, és majdnem sírtam. Azért 1600 km sok. És már 17 hónapja. Azért durva, nem gondoltam volna hogy ilyen sokáig tart. És még sokáig is fog tartani. Mert szeretem. És ő is szeret. Jaj annyira visszamennék, de nem lehet. Sőt még az őszi szünetben sem tudunk találkozni, mert Hannoverben lesz 6 rohadt hétig. Be fogok halni, és halálra fogom magam tanulni. Ha már mást nem, levezetem az energiámat, és megpróbálok nem olyan sokat gondolni rá, és arra hogy mennyire hiányzik. Milyen mazohista vagyok. :))
Ma voltam benn a városban, mert a rohadt busz későn jött, és a vidékit meg lekéstem. Ha mindig ez a buszsofőr lesz, akkor inkább gyalogolok a vidékibe... csaj ráadásul de vezetni azt nem tud. Agyrázkódást kaptam mire elértünk a belvárosba, aztán Dalmival voltunk shoppingolni egyet, meg a könyvszalonhoz odakukkantottunk, megnéztük a Nyugatos buszt. Annyira jó, basszu, lehetett verseket hallgatni :) Nagyon jól meg lett csinálva. Úgy elmennék ma vagy holnap egyet bulizni, de nem merek, hátha megint rosszul leszek. Nem tudhatom... mindenesetre vigyáznom kell. ennek örömére a csajokkal beülünk holnap este Moszkiba, iszunk kávét, sütizünk és megváltjuk a világot. Az olyan jó, és olyan régen voltam már ott. Hiányzik...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk