Gyűlölöm...

Azt hittem hogy lesz egy nyugis hétvégém/hétvégénk. Minden normálisan indult, anyu takarít, apu rakodik, tesóm melózik én meg tanulok. Erre csörög anyu mobilja, papa telefonált, hogy megint gáz van azokkal a gyökerekkel. A 3 nagybátyámról van szó, az idióta hülye alkeszokról. Mindegyik egy segg, bár ne lennének. A nagyszüleimet teljesen kikészítik, szegényeim amúgy is tök betegek, meg minden bajuk van, erre még ezek a hülyék is rátesznek egy nagy lapáttal a dolgokra. Rohadnának meg. Persze egyik sem dolgozik, de azt elvárják, hogy a hűtő mindig tele legyen, legyen meleg kaja, fűtés meg egyáltalán lakás, szoba meg mindenféle komfort. És a legrosszabb, hogy mindegyik tök jó szakember, de nem tudnak megmaradni egy helyen sem max. 1 hónapnál tovább, mert vagy baleset éri őket "véletlenül" vagy a második nap már tintásan mennek be. De a két 80éves nagyszülőm meg tartsa el a 40-50 éves felnőtteket... mikor alig van nyugdíj, a kis plusz amit kapnak, a betegápolási, de az egyik lökött nem adja oda nekik mondván hogy az az övé. Nagyon durva. Régen annyira szerettem pl: karácsonyozni náluk... akkor még élt a keresztapum meg keresztanyum, meg ott volt az egész család. Az annyira jó volt, 500 ember egy helyen, kaja meg ajándékok, meleg és fenyőfaillat... De szép is volt... :( De ennek már vége.
Elegem van abból is, hogy az a kurva alkohol mindenhol ott van. Az egész családban.
Sajnos nálunk is....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk