Második nap nélküle


Elegem van a suliból, az egyedüllétből és abból, hogy korán sötétedik. Elegem van abból, hogy tél van, de nincs hó. Elegem van abból hogy napok óta rohadtul fáj a hasam.

Viszont az osztályban vannak olyanok, akiket nagyon szeretek, a Nick is szeret engem és én is őt. Korábban tudok aludni menni, ha hamarabb lesz sötét. Hogy nincs hideg és hó, az végül is nem is olyan rossz, nem kell csizma. Viszont annak semmi pozitív oldalát nem találom, hogy fáj a hasam. Több bogyót pedig nem vehetek be mert akkor meg a gyomrom fog auázni :S

Ma a suliban nem volt semmi, törin (milyen meglepő) nem kaptuk ki a dolit, mert "otthon hagyta" vagy "hazavitte" vagy mi.

A kézrajzom mindkettő 4-4 lett, ami nem rossz, ahhoz képest, hogy nem tudok rajzolni :))

Tesin meglepő módon tesiztünk (kosár...fuiiii fuiiiii) de végre lesz jegyünk, és tovább szalagavatózhatunk. Go Go Girls Chicago: Hot Honey Rag ;)

Irodalmon végre Juhász Gyula! De jó lenne érettségin ha netán összehasonlító elemzésben az egyik ő lenne... a másik mondjuk Ady vagy Babits... jaj de szép is lenne basszus!!!

Angol ugyanolyan volt mint eddig.

Matekon ismét tudatta velünk Zsoltbá' hogy hülye nyomik vagyunk, és mit keresünk mi végzős osztályban ennyi matektudással.

Németünk az meg sajna nem volt, mert valami hülye értekezlet van illetve volt.

Lassan meg nyelvvizsgára is jelentkeznem kell, mert kifutok az időből, és akk nem lesz +50 pontom, ami gáz lesz, mert akkor várhatóan csak 368 vagy valami ilyesmi pontom lesz, ami nagyon nagyon nagyon kevés. A 388 sem sok, de több. Az agyamra megy ez az egész továbbtanulási izé-mizé... lennénk már túl rajta...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk