When you are gone...

Ez a 4 nap szép volt. Sajnos csak volt. Mielőtt jön, mindig annyira fel vagyok dobva, szeretek (nem csak akkor) a mának élni. És arra nem gondolok, hogy milyen érzés, mikor elmegy. Szívfacsaró. Fájdalmas. Néha annyira, hogy üvölteni tudnék. De nem teszem, inkább bemegyek a szobámba és pityergek egyedül. Hiába tudom, hogy "nemsokára" megint találkozunk, akkor meg mindig eszembe jut, hogy milyen jó is azoknak a pároknak, akik szinte minden nap láthatják egymást, vagy legalábbis nem távkapcsolatban vannak. Olyan sokszor gondoltam már arra, hogy milyen lenne, ha mégsem lenneez a kapcsolat, szakítanánk. Illetve én vele, mert ő velem biztos hogy nem fog. Hát én sem. Már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy tudom, hogy ő nincs. Hiába nincs velem nap mint nap, akkor is, a tudat hogy van nekem, és én neki, és gondolunk egymásra és szeretjük egymást... annyira jó. Jaj istenem, megint mindjárt elkezdek sírni.


Ráadásul kicsit lelkiismeretfurdalásom van, mert mivel itt volt a Nick, nem voltam anyuékkal temetőben. (mert mentek Veszprémbe is, és annyian nem fértünk volna be a kocsiba)
De be fogom pótolni, minden évben megyek a városi temetőkbe. Idén is. Legalábbis remélem.
Holnaptól pedig suli, és nincs megállás a téli szünetig. És idén nincs pihi, csak az a rohadt mókuskerék. Nemt'om hogy fogjuk ezt bírni. Már most mindenki agyilag zokni, mire eljutunk az érettségiig, mindenki olyan szinten le lesz amortizálva, mint az állat. Mindegy, menni fog. Juj fel kell hívnom a matektanárt, ne felejtsem el.
Tele van a szobám tabakkal, mert sodorta magának a cigit. Nem volt kedvem összeporszívózni, most meg abban fogok lépkedni. Nembaj, majd holnap.
Lassan elmegyek aludni. Illetve még tv-t nézni, mert nem tudok elaludni.
byeee

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk