szombat 20/12/2008

Ma a 8.30sal mentem be a városba, és tegnap gondoltam, de jó, aludhatok másfél órával tovább. Hát hogyne. A Nick tenap teljesen kiakasztott, írta este hogy elmegy a haverjaival bulizni, pedig mondjuk jó lett volna begbeszélni a dolgokat. De hát ha nem, akkor nem. Nekem mindegy, csinál amit akar, gondoltam tegnap este. De nagyon rossz érzésem volt. Aztán jött az SMS, hogy ő senkivel nem tud normálisan beszélgetni, senki nem érti meg, neki nincsenek barátai, és hogy különben is, ő csak saját magában bízik meg. Utána írta hogy szeret. Én meg (mivel ez hajnalban volt, kicsit félálomban) válaszoltam neki, mondtam neki, hogy mindent tönkretesz, amit eddig együtt összeraktunk. Na mindegy. Visszafeküdtem aludni, azt hittem, hogy már lenyugszik, de nem hívott, kinyomtam és még vagy 5 SMS-t írt, és leoltottam, hogy aludnom kell. Elfelejtette, hogy szombaton suli van még. Reggel ezt megírtam neki, és bocsánatot kért. Na mindegy, szerintem hulla részeg volt tegnap este, sőt, 1-2 joint is simán elmehetett, de ha ezt megtudom, az tuti, hogy csütörtökön megölöm. Karácsony ide, karácsony oda, azért ez nem így megy... :(
A suliban ma volt az utolsó karácsonyunk együtt, annyira aranyosak voltak a többiek, lett egy csomó kép :) Meg kaptam egy csomó mindent, telezabáltam magam sütivel és ittam annyira finom Milford teát...mmmmmhhh :) Nem kellett bele citromlé, mert volt benne valami savanyú, amitől fincsi lett. Jaj mindenki olyan aranyos volt.... Majdnem sírtam.
Szerintem nem fogunk ma beszélni. De nem írok neki, elegem van abból, hogy mindig én kérem meg, hogy jöjjön fel skype-ra. Most nem, lesz ami lesz.... de nem akarom a karácsonyt "egyedül" tölteni :(

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk