Csúsziiiiiik az út....

Mondhatom ez a mai nap remek volt... -.- Elvileg ma lett VOLNA a tablófényképezés.Namost, nem kellett bemenni délelőtt a suliba, csak 1 órára. De ezt már asszem' írtam. Erre, felkelek reggel, mi esik? Ónos eső. Csúszik az út, az országban a mi részünkön is piros jelvés van/volt. Nagyszerű. De legalább nem volt hideg. Egy darabig legalábbis :) A 10.20sal kellett volna bemennem a városba, fél 1ig sztem bementem volna a mamihoz. Kimentem a buszra olyan 10körül, mert dupla annyi ideig tartott, hogy kiérjek, mert ki kellett találnom, hogy hol menjek, és hogy ne essek el. Persze táskahalom a kezemben, ami kicsit nem tett jót az egyensúlyomnak :) Na mindegy esés nélkül kiértem, vártam 1 teljes rohadt órát a buszra, és nem jött. Közben a Liával konzultáltam, hogy ő sem megy autóval, nem viszik be mert senki nem vállalja a dolgot. Szóval jönne ő is busszal. Negyed óránként hívott, hogy buszon vagyok-e már. De nem voltam xD Lefagyott mindenem, főleg a lábam. 11kor hívott, hogy nem jönnek buszok Győrből. Szupi, csúszkálhattam vissza...
Itthon meg ment a telefon, nem akartam magam bevitetni, mert anyáért úgyis menni kellett, meg vásárolni is, de csak később, felesleges 2× fordulni ilyen időben. Szóval egyfolytában telefon. Páran bementek, beszéltek ofővel, és mondta, hogy maradjunk itthon, csúszik minden 1 hetet, mert a fényképész is elakadt valahol tatabányán. :) Egy ingyen szabadnap. Persze tanultam meg tételt írtam. Töriből már csak 2 kell, és megvan a 20. Aztán állhatok neki a magyarnak, angolnak,német emeltnek. Meg nyelvvizsga... jujha .
Remélem, hogy holnap jobb idő lesz, nem akarok csúszkálni, buszra órákig várni és közben hibernálódni...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk