CsütCsütCsüt

Na tegnap megint megkaptuk éneken a "Tudatában vagytok annak, hogy 3 hét múlva 4 órán keresztül fogod írni az érettségit, és tök mindegy hogy mit csinálsz, mindenképpen megbuksz...?!" című kiosztást. Ez alkalommal majdnem elnevettük magunkat. Ha következő órán is ez lesz, mivel már nincs nagyon tétje a dolognak, lehet hogy képenröhögöm. Elegem van abból a HP-ból. Komolyan, néha tényleg arra gondolok, hogy beteg. Pánikbeteg vagy csak szimplán idegbeteg. Mindegy, egyik sem jó, pláne ha az ember tanár... ő meg csak egy nyomi énektanár, és azt is szarul tanítja xD
Ráadásul ofő is őt védte... meg a Mónit is, mert hogy nem viselkedtünk "felnőttekhez méltóan" a "felvilágosító órán" (de hülye érzés volt ezt írni, 20 éveseknek ilyen előadást tartani szerintem már felesleges) mert a hülye játékát nem vettük komolyan. Bocs, volt 100 olyan dolog amit meg kellett volna beszélni osztályfőnökin, de majd még a védőnőnek fogok jópofizni. Szegény nem tehet róla, de az ég szerelmére 2 hetünk van hátra és még egy csomó mindent nem tudunk...!
De mindegy, hogy Gizi néninek mit mond az ember, mindig mi vagyunk a hibásak, a rosszak, nekünk mindig mások seggét kell nyalni, meghunyászkodni és elfogadni. És soha nem mondja, hogy gyerekeim, igazatok van. Ebben az évben szerintem ilyen még nem is volt...
Hmmm mindjárt vacsizunk, tesóm csinált berét mmmmh (♥) és halálra eszem magam :)
Ma voltam maminál, odaadtam a meghívót meg a tablót, valószínű hogy ballagásra nem jön el, de utána ide kajálni igen :) Meg feladtam a leveleket.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk