Hétfő depress

Próbálom mutatni, hogy nem vagyok már annyira szomorú, de belül lassan teljesen kiürülök... Szó szerint fáj a szívem, és ma még nem sírtam, csak majdnem mint most is.Azért, mert nem megy, de az érzés, hogy sírnom kell, ha arra gondolok, hogy vége.És ez még sokáig, nagyon sokáig így lesz, és őszintén?Nem is akarom hogy máshogy legyen.Nem akarom elengedni, még legalábbis nem.Nem harcolok, nem akarok és nem is tudok.Magammal harcolok, minden egyes nap.Muszáj.Ha elengedem magam, és nem figyelek és koncentrálok valamire, akk vagy sírnék egész nap, vagy ki sem szállnék az ágyból és csak gondolkodnék.
Ezért van, hogy elvileg holnaptól megyek a WB-be dolgozni.Legalább lekötöm magam, és pénzt is keresek, és lesz egy tetkóm.Lesz egy pillangóm, csak még nem tudom hogy hova.
Anya meg ma délelőtt írt SMS-t, hogy baj van.Gáz van a munkahelyén, megszűnik a 2 műszak, 3 műszak lesz, nuku ünnep sőt még lehet hogy hétvége is... :( Tök kikészült, amit meg tudok érteni.
Ja, meg kaptam az Oktatási Hivataltól levelet, hogy hol mennyi pontot értem el, és hivatalosan is beleírták, hogy hova vettek fel.És mikor megláttam, hogy tényleg csak 1 ponttal csúsztam le az ELTE-ről, akkor kitört belőlem a bőgés.Apu is végre észrevette, hogy nekem az ELTE marad az álmom... ő jobban örült neki szerintem, hogy felvettek a Pannonra.Én is örülök neki... De akkor sem az ami szívem vágya volt... Azt hiszem, hogy ez nem az én nyaram volt... :(
Schatz, tut mir leid, szeretlek... immer noch...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk