szombat depress

Egyre jobban érzem, hogy kikészülök.Minden nap egyre nehezebben viselem ez azt az érzést a pocimban, néha már szinte fáj, és úgy érzem, hogy belülről ketté szakadok.Szerencsétlenül és egyedül érzem magam, holott, mondhatni hogy "semmi"nem változott.Nagyon nagyon hiányzik, és legszívesebben felhívnám és megmondanám neki, nem, beleordítanék a telefonba hogy szeretlek és nem akarlak elveszíteni!Rettenetesen hiányzol és úgy érzem, hogy ez a hiány megöl belülről... Kikészülök!!DE nem mondhatom meg neki, próbálom magam visszafogni, mert tudom, hogy neki is milyen nehéz... Elég hogy mindig kap tőlem mailt, de erről is le fogok szokni, mert nem akarom idegesíteni.
Most remélem hogy még olvassa a blogomat... pár szót biztos értene, pont azt, ami a lényeg.
Fáj a fejem nagyon.Visszatartom a sírást, és attól még rosszabb.
Attól félek, ha kiengedem, akk mindenki hülyének fog nézni, szóval inkább a szobámban ücsörgök és csendben sírdogálok, csak napközben mikor ki kell mennem, akkor mindenki látja rajtam, hogy sírtam.És kérdezik, hogy naaa mivan? Jobban vagy?
NEM, NEM VAGYOK JÓL!EGYÁLTALÁN NEM VAGYOK JÓL!KIFEJEZETTEN ROSSZUL VAGYOK!
És csak közlöm, hogy ez még sokáig így lesz!Nem tehetek és nem is akarok ellene tenni....!Valójában nem tudok tenni ellene semmit... :(
Akárhova megyek, akármit csinálok, mindig eszembe jut, hogy ott mit csináltunk együtt.Nincs olyan hely, amihez ne tudnék emléket kötni.
... mint egy rossz rémálom ... fel akarok kelni ...