LiásLeilásÁdámosTibisVigadósEst (:

Találkoztunk ma 5kor a virágóránál, megnéztük ahogy felkapcsolják Győrben a karácsonyi fényeket, vettünk forraltbort (FUJJ) aztán lementünk Vigadóba. Később jött a Tibi is, aztán dumcsiztunk. Basszus, én egy hét alatt nem nevettem ennyit, mint most este :) Nagyon jó volt, már annyira tudnak hiányozni. Azért kár, hogy Dalmi nem volt ott... De nem baj, majd bepótoljuk.
Megkérdeztem Vigadóban a Szilveszert, 5ezer, korlátlan kaja, lesz zene, karaoke meg tánc, csak a piát kell fizetni. Szóval arra gondoltunk, hogy elmegyünk oda, még lehet helyet keresni, aztán majd kialakul hogy hogyan legyen. Még lesz írva körüzi, hogy ki mire gondolt, mi erre, legalább próbálkozunk valamivel. Persze, Barbiék vagy Dévid nem szólt hogy nem jönnek, sőt egyáltalán nem is válaszoltak. Nem is érdekel, ha ők így akkor én is így, mostantól nekik nem fogok semmiféle üzenetet írni... teljesen tök felesleges. :(
Na aztán éhesek lettünk, és a fél9es busszal hazajöttünk. Vidékiben összefutottunk a Bálinttal :)) Basszus, semmit nem változott :D Tök rendesek voltak, Ádám is Bálint is meg a haverja is megvárták velem a buszomat ^^
Holnap meg állhatok neki tanulni :S
Basszus, tegnap mondta anyu, hogy a papa megint kórházban van... Most már úgy néz ki, hogy agyvérzése volt, nem tudta hogy hol van, meg tiszta furi volt. Nem szeretném hogy bármi legyen karácsony előtt... Elég volt erre az évre ennyi minden rossz, ami volt...
Na megyek aludni, mert már negyed11 van.
ZzzZzzzZZZzzzZZZZZZZzzzzzzzzZZZZZZZZZzzzzzzzzZZzzzzzZzZZZZzzzz



Tabáni István - Fényév távolság (Padlás musical)
IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk