RainbowDash

Tegnap elmaradt a fonetika, és baromira nem szólt senki, és simán el tudtam volna jönni a délivel, de neeeem, ők csesznek szólni... -.- Végül is nem arra való a Neptun... Eh mindegy. 1 órát ültem Vp-ben a buszvégen, és vártam... Mindegy, mikor Győrbe értem, nem vártam ismét 1 órát a buszra, hanem elcammogtam mamihoz :) Beszélgettünk, meg jött a Piroska meg a Lackó, velük is dumcsiztam. Megrendelték az oltást... Én még mindig nem tudom, hogy mit csináljak. Lehet hogy decemberben vizsga után beoltatom magam, de csak és kizárólag akkor, mert nem hiányozhatok vizsgákról. Miért pont most van ez a H1N1 sz*r... :S
Megcsináltam ma délelőtt a hanganyagot Heidének, kb. 2ésfél óráig ezzel cseszekedtem, de meglett, 4 másodperc híján 5 perc xD Szóval oké, remélem hogy nem fogja annyira nagyon leszólni. Mert le fogja, senkié nem fog neki tetszeni, de ha kettest kapok, akkor örülni fogok :)
Meg basszus, már csak 2 hét... Még jönnek a ZH-k aztán 15. héten, ha nem kell javítanom semmiből, akkor be sem megyek, minek. Szóval plusz egy hetem lesz, ami azt jelenti, hogy nyelvtud-ra lesz rendesen időm, a többire nem tudom xD Következő héten hétfőn zh :S Bakai... csütörtökön meg próba gyakszi fonetikából, hát nem voltam 1-2 órán, és azt sem tudom hogy mi mi fán terem xD Majd lesz valahogy :D
Szerdán este egyedül voltam a koliban, gondoltam korábban lefekszem aludni... Hát nem, olyan hangos volt minden, ráadásul bazi hideg a szoba. Aztán sokáig neteztem, meg Szabival beszéltünk tök sokáig telefonon (: Ma is meg holnap is találkozunk :)
coffeeeeee coffeeeeee coffeeeeee coffeeeeee coffeeeeee coffeeeeee coffeeeeee coffeeeeee

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk