Twilight- New Moon

Az előbb végeztem a filmmel. Kiakasztó, hogy mennyire elmásították a filmet, mennyire különbözik a könyvtől. És mégis annyira jó volt... egy-két résznél majd' megszakadt a szívem. De túlélem, legalábbis nagyon remélem. Még a könyvből 2 fejezet hátra van, azt elolvasom, és ismét rájövök hogy a könyv 100× jobb, mint a film. Magyar felirattal néztem meg, eredeti hangokkal, és sokkal jobb így egy film, mint szinkronnal. Ráadásul a felét olvasnom sem kellett mert értettem :) Viszont annyit sírtam :S Főleg amikor szakítottak... megint átéltem azt a tehetetlenséget, mint a Bella, csak most kívülről néztem. De mégis bennem volt az a rossz érzés ami akkor. Rettenetesen rossz.
Aztán a legvége, mikor megkéri a kezét... Mindjárt megint bőgök :D
Aztán a sírásból az ugrasztott ki, hogy nővérem porszívózik és közben oltári hamisan énekel, de úgy, hogy túlharsogta a porszívót :D Na mondom, hangulat zene :D
Ma este megint Csillag Születik <3 Azt nem is tudom, hogy írtam-e, hogy egyik nap, talán szerda este? Bejelentkezett, és ráírtam. Elegem lett, hogy cseszik írni és írtam neki. Jó is volt, meg nem is. Most viszont egy darabig jobb lesz, ha nem írok neki. Ha akar, keres, de ez egyáltalán nem valószínű. És nagyon nem lep meg. Sajnos nem olyan egyszerű elfelejtenem. Ha az lenne, már régen minden összeállt volna bennem. Illetve én ebben a tudatban voltam, hogy kezdenek rendbe jönni az érzelmeim. És nocsak, elég egy könyv, és ismét úgy érzem magam, mint augusztusban. Kiakasztó. Nem tudom meddig fog ez így menni. És hogy meddig tudom ezt így csinálni.
2 percenként bőghetnékem van. Nem tudom, hogy mi van velem, vagy inkább nem akarok róla tudomást venni. Annyi gondolat kavarog a fejemben... és néha szó szerint fáj a szívem.