282. ich habe meine nase voll
Kiakaszt ami itthon van, legszívesebben elmennék, és egy darabig haza sem jönnék. Kicsit persze én is stresszes vagyok, mert izgulok és félek a vizsgák miatt... De ez a kisebbik gond. A baj az, hogy az ember itthon sem lehet nyugiban. Konkrétan, apu tök kifordult magából. Szerinte vele semmi baj. Olyan mintha egy 13 éves kamasszal lennék itthon, aki állandóan vitatkozik, veszekszik mindenkivel, soha semmivel nem elégedett, semmi nem tetszik neki, és keresi a veszekedésre az alkalmat. Én meg, ha bántanak, akkor visszabántok, visszaszólok, megvédem maga, ilyen vagyok X ideje és nem fogok változtatni, és nem is akarok, mert ez tesz engem olyanná amilyen vagyok.
Az az elszomorító, hogy apu 1 max másfél éve lett ilyen. Eleinte arra gondoltunk, hogy csak nem tudja lekötni magát, de mikor dolgozott meg minden, akkor is ilyen volt... Szóval fogalmam nincs. Nekem beszól meg piszkál, anyuhoz meg nem szól, illetve ma senkihez nem szól. Bojkottálja a beszédet, nekem mondjuk ebben az a jó, hogy addig sem szekál. Viszont ha esetleg anya nem látja, bántja a Mindy-t, és akkor én rászólok, mert nem bírom elviselni ha a kutyus sír, mert nem hagyja békén. És akkor elszabadul a pokol... Ez ellen mit lehet tenni? Jó lenne ha lenne valami, mert beszélni nem lehet vele, mert akkor megmakacsolja magát és 1 hétig nem szól senkihez. Mondjuk engem különösebben nem érdekel, viszont anyu kikészül tőle. Tudom hogy vele sem könnyű, meg velem sem. Ez nagyon jól tudom, de könyörgöm, miért kell így viselkedni? Amikor a Mindy nem állt lábra és apuval akkor összevesztem, azóta olyan bunkó velem, de nagyon. Ja és közölte velem hogy azt soha nem fogja megbocsátani. Tulajdonképpen mit is? Azt hogy rászóltam, hogy a béna kutyát ne üsse, hogy álljon fel, hanem hogy segítsen neki?! Ezen van mit megbocsátani. Tegnap meg ki akartam bontani egy desszertet, és nem sikerült, apu meg tök bunkón, rezzenéstelen arccal közölte velem, hogy béna vagyok. Szokták ezt mondani, de akkor nevetek rajta mert "úgy" mondják, de most... sütött apu szeméből a lenézés, meg az utálat. Hát köszi, ebből nem kérek, most per pillanat örülök neki hogy 3 napig nem leszek itthon. Még ha vizsgázok is, még az is jobb, mint ez... És ráadásul mindenki dolgozni fog, Kati is anya is, apu nem, és én is itthon leszek... tyűha mi lesz abból... Még belegondolni is rossz.
Tegnap este néztem a Forest Gump-ot, persze megint sírtam rajta, mint eddig 60szor. Icq-ra belépett a Nick, de nem írtam neki, mert hülye voltam. És egyszer csak elment, írtam neki SMS-t, hogy miért ment el, szerettem volna beszélni vele (csak azt nem írtam neki, hogy nem mertem írni) erre válaszolt, hogy ő is szeretett volna... Elment kajálni a mekibe (éjjel, ez olyan tipikus) és lefeküdt, mert nem érezte túl jól magát. Hát mindegy, majd egyszer csak összejön. Meg mi is... De ez csak álom marad. Egy ideig legalábbis még biztos. Pedig olyan jó lenne.
Az az elszomorító, hogy apu 1 max másfél éve lett ilyen. Eleinte arra gondoltunk, hogy csak nem tudja lekötni magát, de mikor dolgozott meg minden, akkor is ilyen volt... Szóval fogalmam nincs. Nekem beszól meg piszkál, anyuhoz meg nem szól, illetve ma senkihez nem szól. Bojkottálja a beszédet, nekem mondjuk ebben az a jó, hogy addig sem szekál. Viszont ha esetleg anya nem látja, bántja a Mindy-t, és akkor én rászólok, mert nem bírom elviselni ha a kutyus sír, mert nem hagyja békén. És akkor elszabadul a pokol... Ez ellen mit lehet tenni? Jó lenne ha lenne valami, mert beszélni nem lehet vele, mert akkor megmakacsolja magát és 1 hétig nem szól senkihez. Mondjuk engem különösebben nem érdekel, viszont anyu kikészül tőle. Tudom hogy vele sem könnyű, meg velem sem. Ez nagyon jól tudom, de könyörgöm, miért kell így viselkedni? Amikor a Mindy nem állt lábra és apuval akkor összevesztem, azóta olyan bunkó velem, de nagyon. Ja és közölte velem hogy azt soha nem fogja megbocsátani. Tulajdonképpen mit is? Azt hogy rászóltam, hogy a béna kutyát ne üsse, hogy álljon fel, hanem hogy segítsen neki?! Ezen van mit megbocsátani. Tegnap meg ki akartam bontani egy desszertet, és nem sikerült, apu meg tök bunkón, rezzenéstelen arccal közölte velem, hogy béna vagyok. Szokták ezt mondani, de akkor nevetek rajta mert "úgy" mondják, de most... sütött apu szeméből a lenézés, meg az utálat. Hát köszi, ebből nem kérek, most per pillanat örülök neki hogy 3 napig nem leszek itthon. Még ha vizsgázok is, még az is jobb, mint ez... És ráadásul mindenki dolgozni fog, Kati is anya is, apu nem, és én is itthon leszek... tyűha mi lesz abból... Még belegondolni is rossz.
Tegnap este néztem a Forest Gump-ot, persze megint sírtam rajta, mint eddig 60szor. Icq-ra belépett a Nick, de nem írtam neki, mert hülye voltam. És egyszer csak elment, írtam neki SMS-t, hogy miért ment el, szerettem volna beszélni vele (csak azt nem írtam neki, hogy nem mertem írni) erre válaszolt, hogy ő is szeretett volna... Elment kajálni a mekibe (éjjel, ez olyan tipikus) és lefeküdt, mert nem érezte túl jól magát. Hát mindegy, majd egyszer csak összejön. Meg mi is... De ez csak álom marad. Egy ideig legalábbis még biztos. Pedig olyan jó lenne.
Megjegyzések