már megint

Mondtam én hogy ez lesz. Anyu meg apu a múltkor kibékültek, de tudtam, hogy nem fog sokáig tartani :S Elég egy nap, hogy anyu bedepizik a meló miatt, és borul a rend itthon. Pár napja megint duzzog apu inkább nem szólal meg, anyunak az is baj, ha meg mond vmit akkor meg az a baja, hogy mi a fasznak szólalt meg... Komolyan mondom, hogy EBBE BELE LEHET ŐRÜLNI!
Tényleg mindenkinek elhiszek mindent, hogy nehéz, hogy kiakasztó, hogy sok hogy hogy hogy... ilyenkor pedig mindig jön a DE. Hova menne dolgozni? Már bocs, de nem 30 éves anyukám van, nem igazán kapdosnak érte a cégek. Tudom hogy ez nagyon rossz, de egy idő után mi is besokalunk a depitől, ugyanúgy ahogy ő a munkától. Ha baj van sírjon, mondja hogy mi volt, mi a baj, és akkor hátha jobb lesz, de nem mondja, hanem ül, mint a tök és csücsörített szájjal duzzog. Esküszöm mint egy 5 éves... Imádom, szeretem de nem hiszem hogy ezt mindig tolerálni fogom. Nem vsz h menni fog. Ma meg megjött a Fernstudis lapom, és apu kategorikusan kijelentette, hogy felejtsek el minden külföldi tanulmányt v ilyeneket addig, amíg nincs meg a diplomám... Szóval nem lesz egy könnyű menet...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

na mégegyszer :D

Csüt.