Fáj a hátam

Tegnap Tescoban valamit levettem a polcról, és meghúztam a hátam. Alig tudok ülni, ha meg sikerül akkor nem tudok felállni xD Ez egy ideig vicces volt, most viszont már nagyon nem az. Bekentem, de nem használt semmit, gyógyszert viszont nem veszek be, mert este szeretnék inni egy pohár bort vagy valamit. Holnap meg találkozok Vikivel :) Leírtam neki iwiw-en, amit álmodtam az Erhárd-ról, basszus, talán ilyen álmom még soha nem volt, majd beteszem ide, amit írtam. Szóval holnap barátnőzök kicsit.
Megint rajtam van az a furcsa érzés, az az üres semmiség, és nem tudom hogy miért. Reggel felkelek este lefekszem, és semmi hasznosat nem csinálok nap közben. A beadandókat és az előadásokat kivéve... És még nem is nagyon volt zh, mi lesz, ha már azok is jönnek napról napra, egyre több és több. Lehet hogy ez az amitől félek, a stressz és az idegesség. Valójában a filteres rémmesék sem tesznek jót az idegeimnek.
Még mindig nem beszél velem. Ne is beszéljen, én nem írok neki többet, ő meg nem fog nekem, mert "elfoglalt". Nem is tudom, minek izélek ezen annyit...

"Azt álmodtam, hogy valahonnan busszal jöttem haza, mellettem ült az Adorján Zoli, mögöttem meg még vámosi fiúk. Beszélgettünk meg minden, és egyszer csak felszállt az Erhárd, fehér pulcsiban és leült mellém. A többiek rögtön előre meredtek, és üveges szemmel néztek a semmibe, csendben voltak, én meg nem tudtam hova lenni. Ránéztem Erhire, ő rám, és mosolygott, mondta hogy ne ijedjek meg. Pedig tudtam, hogy ő már nem él, nem ülhet mellettem... Álmos voltam, vagy nem tudom, és a vállára tettem a fejem, hogy alszom kicsit, ő meg csak nevetgélt. Aztán mikor leszálltunk nem volt sehol, én meg keresni kezdtem, de senki nem látta."