Hiányozni fogsz kicsi manóm

Mindy tegnap este nagyon rosszul lett, teljesen kifordult önmagából, olyan dolgok történtek vele, amikre még álmomban sem gondoltam, teljesen bepánikoltam, és elkezdtem telefonálgatni. Persze, egyetlenegy orvos sem volt hajlandó kijönni, sőt egyáltalán segíteni sem. Na jó, egy, de ő meg kb. egy óra alatt ért volna ide. Volt aki szinte kiosztott, hogy mit képzelek magamról, hogy este fél9kor fel merem hívni, és segítséget kérek tőle. Hogy jövök én ahhoz... Aztán 2× lebasztam a telefont, mondom nekem erre most nincs időm. Felhívta anya az állatkórházat (ekkor én már képtelen voltam beszélni) és ott pedig közölték, hogy ők nem jöhetnek ki (pedig de igen, sőt ha kérem, kötelesek kijönni!!) viszont vigyük be. Egy haldokló kutyát. Hát, nem tudtunk mit tenni, összecsomagoltuk szegényt, és elvittük a kórházba. De későn értünk oda, addigra szegény örökre elaludt. Most ez az egész, hogy ennyit szenvedett, az én hibám lenne? Én tehetek arról, hogy 6 helyről elküldtek a francba? Nekem legyen lelkiismeret furdalásom emiatt? Teljesen kikészültünk mindannyian a tegnap estétől. És ma reggel 8ra vittük volna kivizsgálásra, és elaltattatni, hogy ne szenvedjen tovább. De meghozta helyettünk a döntést, hogy ne legyen rossz lelkiismeretünk, hogy mi altattattuk el, hanem ő maga távozott. Több ilyen kutyám nem lesz, sőt egyenlőre azt gondolom, hogy több kutyám sem lesz. Viszont egy cikk biztos hogy lesz a Kisalföldben, amiben "megköszönöm" az állatorvosok segítőkészségét és hozzáállását!De abban köszönet nem lesz.