Mindy nincs jól...

Ma egyedül voltam itthon a kutyussal, és hát, rettenetes állapotban van. Tudom, 13 éves, öreg, beteg stb. Most már azt hiszem, tényleg jobb lett volna, ha az első alkalommal, amikor nem állt fel, és nem volt jól, orvost kellett volna hívni, hogy elaltassuk. Soha nem hittem volna, hogy ez "jó" megoldás lehet. De az lesz. Jobb, mint a mostani állapot. Szobatiszta, de ő sem tudja a dolgokat a végtelenségig tartani, ha ki kell vinni, az a szó szerinti kivétel, kézben, ölben, mert nem hajlandó lemenni a lépcsőn. Fel még talán, de utána majd' megfullad. Aztán ma délután könyörögtem neki, hogy jöjjön ki, majd hogy jöjjön le a lépcsőn. De nem jött. Persze, rám jött a bőgés, nem elég hogy így is tele van a fejem takonnyal, ráadásul fáj is meg minden, de nem érdekelt, ölbe vettem a kutyát és levittem, összeesett, apa is segített összeszedni. Sírva mondtam neki, hogy én ezt már egyszerűen nem bírom. Nem is ez a legrosszabb, hanem ahogyan néz... Az a fájdalom, szomorúság... Legszívesebben egész nap ölelgetném, szeretgetném, de nem lehet, így sem kap rendesen levegőt. Kerestem neten valami jobb orvost, de nem találtam túl sokat, szóval marad a Konczos. Szerintem hétvégén ki fogjuk hívni, és megtesszük amit meg kell tenni. Kegyetlen érzés. És nálunk ez az egész tortúra "csak" egy kutyával van, mi lehet azoknál, ahol egy emberrel van. A szívem megszakad, hiszen vele nőttem fel, imádom, annyira okos, hogy az valami elképesztő! El sem tudom képzelni hogy mit csinálok nélküle... Ha hazajövünk, akkor mindig felkel, és köszön, puszit ad vagy csak simán örül... Vagy amikor építkeztünk, és jöttünk ki a házat megnézni, akkor csak annyit kellett neki mondani, hogy "Na, jössz?" és azonnal tudta is hogy mi a helyzet. Mindig anyu lába között ült elöl, anya meg tiszta szőrös lett. Vagy amikor egy évben 2× is állatkórházban volt, és olyan kis nyominger volt altatás után... Hát az inkább vicces volt, mint aki full részeg. Vagy mikor hátul volt egy kis fagyott víz, egy tó szerű valami, és a Vikivel, Szeszivel meg a Mindyvel kimentünk korizni, szegényemnek mind a 4 lába 4 felé csúszott, és nem tudott lemenni a jégről :) Meg amikor a kiscicákra vigyázott, amíg a Lizacica haza nem jött.
Ki fog készíteni ez a hétvége. Több ilyen Mindym nem lesz :(

"Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.
- Hol jártál eddig? Oly sokáig elvoltál!
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön!
Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet.
De jó! Itthon vagy végre! "

„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!”

„Már nem vadkutya, hanem a legjobb barát a neve, mert barátunk lesz örökre, örökre, örökre.”

„Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van.”