318. Koleszban ll Kolihét (ajjajjajjajjaaaaj)

Reggel, illetve hajnalban keltem, már ébresztés előtt másfél(!) órával felkeltem, vagyis megébredtem és utána nem sikerült tartósan visszaaludnom, szóval 10-15 percenként néztem a telefonom, hogy hány óra van, meg hogy nehogy elaludjak. Így fél négy után nem sokkal kimásztam az ágyból és nekiálltam készülődni. Minél halkabb szerettem volna lenni, annál hangosabb lettem -.- Hátul is meg a konyhában is. Valaki fel is kelt és kiment wc-re. Tök lelkiismifurdim van, de legalább a cicakaját kivettem a hűtőből és ráírtam, hogy az mehet a macseknak. Aztán összeszedtem maga, és kimentem a buszra. Szó szerint remegtem annyira fáztam. Aztán vártam vártam és vártam, majd a vidékiben kimentem hogy lassan jön az Vp. busz, találkoztam azzal a csajjal akivel csütörtökön, és megint nem kérdeztem meg, hogy mi a neve xD
Aztán a buszon aludtam, nem történt semmi extra, aztán leszálltam, felbandukoltam a koleszba, közben kiköptem a tüdőm. Éreztem, hogy valami egy helyen, mindig ugyanott üti a lábamat. Mármint a táskámban volt valami... és erre az előbb kimentem mosdóba, és még jó hogy nem volt bent senki, rikkantottam egyet, hogy jesszus, mi ez a lábamon :D Vagy egy Magyarország méretű hatalmas lila-barna-zöld színben pompázó foltom. Holnap gyorsan kell majd átöltöznöm tollas előtt meg után :D Őszintén, semmi kedvem hozzá, sőt, egyáltalán a holnaphoz, SŐT az egész héthez sincs kedvem. De nem baj, hosszú lesz a hétvégém... és mit fogok csinálni?! Beadandókat meg referátumokat :S jejeje pihenés az nem lesz, ráadásul dolgozni is szerettem volna, de szerintem nem lesz rá időm....
Lassan filmezek asszem' viszont aludni nem fogok tudni, mert itt a KoLiHéT és nincs más csak buli pia meg kiabálás természetesen az ajtónk előtt. Remek lesz xD :S

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk