Itt a tavasz ^^

Tegnap annyira szép idő volt, sütött a nap, volt vagy 20 fok. Csomót ültünk kint anyuékkal, beszélgettünk meg minden. Meg csináltam pizzát meg tiramisut :)
Amíg kint üldögéltünk nosztalgiáztunk... Annyira hiányzik a Mindy. Ilyenkor ha kicsüccsentünk, akkor mindig jött velünk, leheveredett a lábunkhoz és pihegett mellettünk. Néha ugatott egyet kettőt, hogy válaszoljon a többi kutyusnak. De vizslánk lesz, az tuti, erről is beszélgettünk. Meg kell csinálni a kerítést meg a kutyaházat. Előre visszük és ha minden kész, jöhet a kiskutya :) De előtte még meg kellene csinálnom a filtert...
Meg Kati tegnap behozta a szomszéd kislány cicát, utána meg már magától bejött :) Szóval most elvileg van másfél macskánk. Ja, és a kiscsaj macseknak kiscicái lesznek, tuti hogy ide fogja őket szülni a közelbe, mert nagyon szeret itt. Mikor megsimiztem végig nyifogott, meg tökre bújt. Kicsit szeretethiányos. Ja meg jó lenne ha a Pemszli nem bántaná a piciket.
Ma is szép idő van, bár nincs annyira "meleg" mint tegnap, nem süt annyira a nap.
Apa bevisz délután, a hatos busszal elmegyek, illetve remélem. Szeretnék rá felférni. Ez a hét annyira rettenetesen borzalmasan szörnyű lesz, hogy ezt szavakba önteni is nehéz... ZH-halmok, gyakszi meg előadások, konzultáció... Tesire nem is tudok majd menni. Ráadásul holnapra esőt mond, tavaszi kabátot akarok vinni, aminek nincs csuklyája, VP-ben ernyőt nem lehet használni, ráadásul holnap a notit is vinnem kell magammal, mert kell az előadásomhoz... :S
Lehet hogy a héten szerdán már haza is jövök, ha nagyon elegem lesz.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk