már csak 1 vizsga és vége

Arra készültem lelkileg, hogy egész hétvégén megállás nélkül magolni fogok, nekiálltam a könyvkiadásnak, amire kaptunk egy mailt, hogy nem tud jönni vizsgáztatni kedden, így dolgozzunk ki neki egy általunk választott tételt, és küldjük el neki. Ennek megörülvén neki is láttam, vasárnap már el is küldtem neki, persze válaszolt, hogy én aztán gyors voltam. Basszus, ha tudná, hogy mennyire megkönnyítette a munkámat!Legalább arra nem kellet magam agyontanulni. Erre most meg a morfológiával szenvedek, tespedek, megsülök, hisztizek etc etc. Remélem, hogy legalább egy kettest össze tudok dobni, mert ennek a gyakszi része is épp hogy kettes lett, szóval nem tudom, hogy ez mennyire megy majd. Pedig meg kell csinálnom, mert muszáj, mert 3 kredites, és az sok. És a beadandómat még át sem olvastam :D Miiiiiihihihihiiiiindegy.
Tegnap este voltunk Dumaszínházban, ennyit én még életemben nem röhögtem :D Most a Tra Barna szerintem jobb volt mint a Kiss Ádám. Előtte meg ettünk, meg sétiztünk :)
Este meg bezuhantam az ágyba, reggel elmentem vásárolni, tanultam, ebédeltem, tanultam, aludtam, tanultam és most végeztem. Legalábbis mára... :S :D Este megyünk inni, meg elvileg DC-be, majd meglátjuk hogy milyen lesz a hangulat.
Holnap meg egész nap tanulok, tanulok, tanulok. Csütörtökön vizsgázok, visszajövök, összedobom a cuccom és hazamegyek, szombaton anyuékkal jövök vissza, mert segítenek kicuccolni, és akkor hazaköltözöm. Remélem úgy, hogy már nem kell visszajönnöm vizsgázni, hanem meglesz ez a foscsi is. Eddig elvileg mindenkinek sikerült...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk