Annyira tudtam hogy ez lesz

Nekiálltam 1-2 hete, hogy szervezzek egy kisebb osztálytalálkozót, akinek tudtam írtam fb-n, akinek nem, annak szólt a Zsófi vagy az Adri. Tudtam amúgy hogy ez lesz belőle, hogy a Évinek meg a Didinek nem fog tetszeni. Remélem olvassák a blogot, és akkor most közlöm, hogy lehet hogy nem is akartam, hogy eljöjjenek (?) talán mert már a suliban is idegbajt kaptam tőlük (?) mert bármit csinálsz nem tetszik nekik (?). De nem, valójában nem azért nem szóltam nekik, hanem mert volt ezer más dolog, amivel foglalkoznom kellett, és egyszerűbb volt elfogadni a kibaszott segítséget. De mondom, részemről ennyi volt. Én biztos hogy nem megyek el, inkább lent maradok Veszprémben, akivel akarom úgyis tartom a kapcsolatot, és találkozom velük, akivel nem, nem. De amúgy ha én szóltam volna, akkor is lett volna valami, ami miatt belém tudnak kötni... Tehát, erről ennyit. Ez volt 5 évig gimiben, örülök, hogy kikerültem belőle, nincs szükségem erre megint.

Más: anyu húga telefonált, hogy a nagyi megint kórházban van... Persze a papa mindenért tud szólni, hívni, de most bezzeg nem, akkor amikor kellene. Kiakasztó. Ráadásul anyuék mennek jövő héten nyaralni egy hétre, erre a mama visszakerül a kórházba... Fantasztikus.

Dalmiék meg ma mennek vissza, remélem hogy minden rendben lesz, hiányozni fogtok!!
Wir treffen uns bald hooooooffentlich :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk