Hétvége

Basszus kezd egy kicsit kicsúszni a lábam alól a talaj, legalábbis úgy érzem. Jönnek az előadások, és egyre több és több, kezdem kicsit kapkodósra venni a figurát aminek nem lesz jó a vége. Pedig most örülnöm kellene, hogy évközben meg tudom szerezni a jegyeim nagy részét és csak (elvileg) 5 tárgyból lesz szóbeli, abból egy meg ráadásul magyarul. Amitől nem is félek, mert azt csak pszichológia. Meg anyagilag sem vagyok/vagyunk a helyzet magaslatán, tehát nagyon várom, hogy megjöjjön a diákhitelem meg az ösztöndíjam. Már jól jönne. Meg meg akarom csináltatni a tetkóm végre! Ha meggebedek is meglesz.. Ha emiatt egy hétig nem eszek, akkor is :D
A helyzet itthon amúgy stagnál, anya egész jól bírja, bár voltunk kit a mama sírjánál és elpityeregte magát. Mondjuk ez várható volt, nekem is elég nehezemre esett tartani magam. De az élet megy tovább.
Kedden WilkommensParty lesz a germanisztika intézetben :) Emlékszem tavaly mennyire nem akartunk elmenni, most meg már alig vártuk hogy legyen :D Utána meg szerintem lesz egy laza Dc buli, de nem sokáig, mert szerdán reggel be kellene mennem órára.. De annyira unalmas, szeretem az irodalmat, de ez tényleg unalmas. Kedden meg még lesz 2 előadásom.. Kiakasztó. A héten hazajöttem szerdán, csütörtökön meg elmentem dokihoz, írt fel nekem gyógyszert, tehát mázlim volt. Meg basszus, voltunk vásárolni egyik nap, és apa mondta hogy csak 10ese van, váltsam fel, belenyomta a kezembe és vehettem magamnak egy cigit. Mondom lol, apa vett nekem egy doboz cigit :D Najó azt hiszem hogy alszom egyet, holnap időben fel kellene kelnem tanulni :S Hiszti van.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk