Mama♥

Szombat este sokat sírtam, annyira rossz érzés volt bennem, nem bírtam abbahagyni, és nem tudtam pontosan, hogy mi a baj, miért sírok. Vasárnap délelőtt beszélgettem anyával, 2 napja alig láttam mert mindig a mama mellett aludt és ápolta. Délelőtt csörgött a mobilja, sírva mondták neki, hogy a mama elment... Ennyi szenvedés, kínlódás és fájdalom után elaludt. Nem kellett volna ennyit szenvednie, senki nem kívánta ezt neki, még akkor sem, ha régen sem volt egy szent, megbocsátani meglehet... Szóval most mindenki le van törve, nagyon. Hirtelen azt sem tudtuk hogy hova kapjunk, apus bevitte anyut hozzájuk hogy tudjanak Évivel intézkedni. És nekem el kellett jönnöm Veszprémbe... Mondjuk nem biztos hogy otthon tudtam volna maradni, most jobb lesz itt, talán nem foglalkozom egy kicsit azzal hogy szomorú vagyok. Ráadásul lelkiismeret furdalásom van, mert egy ideje nem mentem fel hozzájuk, mert képtelen voltam. Elég volt hogy mesélték hogy mennyire rosszul fest... Nem tudtam elbúcsúzni, viszont úgy fogok rá emlékezni, hogy mosolyog és viccelődik. Amikor jöttem Veszprémbe busszal, olyan volt, mintha a fülembe mondta volna hogy tündérem... Mindig azt mondta :)

A papám meg szinte nem is vesz tudomást az egészről... Kiakasztóan viselkedik, és nem tudjuk hogy ez azért van, mert így védekezik, kicsit bekattant vagy esetleg bosszú.. Lehet hogy fel sem fogta ezt az egészet. Mi lesz ha eljön a temetés napja?

"Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,

Mert vár valahol egy másik út.

Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már

Nem köt ide, csak a múlt."