az ölelés világnapja (:

Hétvégén azon gondolkodtam, hogy micsoda ratyi egy hetem lesz, mert a Zoli írta, hogy mi tartjuk csütörtökön a szintaxis előadást, pedig nem is erre a hétre lettünk kiírva. Csak Evelynék bekevertek, és átpakoltak minket. Ráadásul szerdán is tartottam előadást... o.O
Kedden elmentünk este partyzni :D Hát mit ne mondjak, vicces volt, mert még gyógyszert szedtem, és ráittam :D Elég érdekes érzés volt, mindenen röhögtem, Andival párszor majd' megfulladtunk. Viszont amúgy a buli nem volt valami jó, mert nem tetszett a zene. Azt írták, hogy retró, de ez nem az volt. Meg mondták, hogy jövő hét szerdán Veszprém By Night Vol. 2 lesz :D Szóval disco disco party party (Y). Viszont akkor kedden nem lesz party, így be tudok menni a szerda reggeli órára, és nem is fogok bealudni.
Na amúgy a szerdai előadásom igen jól sikerült, volt aki azt mondta, hogy az enyém volt a legjobb (: A csütörtöki előadás, amit Zolival csináltunk, az sem lett rossz! Sőt, bazira féltem tőle, óra után odaléptünk hozzá, hogy megkérdezzük az értékelést. Mondta, hogy volt amit nem tudtam, meg egy két dolog kicsit bonyolult lett, de ennek ellenére ő egy négyesre gondolt :D WááWááá mondom YEE :D Soha nem volt nyelvészetből 2nél jobb jegyem :D Így akár még ösztöndíjam is lehet... De jóó lenne. Aztán csütörtökön pihentem óra után, a fél5sel hazajöttem, taliztam vidékiben Szokival meg Fannival :) Ma meg vásároltunk, holnap meg megyek délelőtt Katival meg apával Takkoba vásárolni pár cuccot, délután meg tanulok :S Szeresztem jó kis könyvet Interkulturelle Kommunikation Lüsebrink-től, ebből kell interkult.tanulmányokra beadandót csinálni (omnyomnyom). Isteni lesz.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk