Purple Rain

Na megvolt a 4 napos hétvégém... vagyis 4 és fél :D
Bevásároltam szombaton, vettem egy csomó mindent, apuék örültek neki, hogy nem nekik kellett kifizetni. Pénteken meg basszus, anya meg apa megint tökre összekaptak. Éppen mondtam utána Katának, hogy szinte csak akkor vesznek össze, ha én otthon vagyok. Pedig bent voltam a szobámban és tanultam, tehát még csak nem is adtam a feszkót kint. Ehh mindegy, csak kicsit rosszul esik, hogy hazamegyek, pont azért, hogy nyugi legyen, és hogy tudjak tanulni meg minden, erre nem megy, mert felcseszik az agyamat -.-
Vasárnap elmentünk az összes temetőbe, akikhez kellett, hát, jó sokáig elvoltunk, sajnos. Jó sok helyre kellett menni, a mama sírjánál anya is meg én is picit pityeregtünk. Annyira fáztam, grr, nem volt hideg, viszont fújt a szél elég rendesen. Este meg néztünk X-Faktort, azon is kicsit pityeregtem... De jó volt.
Tegnap, mmint vasárnap meg tiszta furi volt, hogy otthon voltam este, mert már Vp-ben szoktam tévézni olyankor :D Megittam majdnem egy egész liter teát este, éjjel meg 5percenként mentem pisilni :D:D:D De tiszta hangulatos volt, hogy kint ültünk mind a 4en a nappaliban, és beszélgettünk.
Ma meg összepakoltam délelőtt (kicsit körülményesre sikerült :D), megebédeltünk aztán elmentünk mamikámért és eljöttünk Veszprémbe, kimentünk a temetőbe. Annyira szép idő volt, nem is emlékszem, hogy volt-e ilyen szép idő valaha is ilyenkor..
Utána elhoztak a magihoz, tesóm segített felcuccolni, megmutattam neki a szobát (: Amióta elmentek haza, azóta meg egyedül vagyok, és halálra unom magam.. Remélem Dia lassan megjön, mert ez így valahogy nem vicces :D Holnap meg partüüüü :D (Y)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk