Szombat wáá

Szerdán voltunk korizni, és egyszer sem estem el :D Szegény Vicának majdnem eltörtem az ujjait, de mondta hogy nem baj... Hát nem tudom, hogy most szerdán tudok-e menni, mert tanulnom kell a csütörtöki zh-ra, ami nem lesz egyszerű... De mindegy, majd meglátom, hogyan lesz. Kedden tök jó volt, estefelé fetrengünk Diával, erre bejön Dodó, utána rá 2 percére meg Gabó :) Tökre meglepett, nem tudtam, hogy jön :) Egész este beszélgettünk, meg filmeztünk, tiszta jó volt ^^
Csütörtökön meg rövidebb volt a szintaxis, kérdezte a tanárnő, hogy kérdezzünk, mit nem tudunk, mi meg közöltük, hogy semmit :D Nah, a lényeg hogy korábban eljöhettünk, úgy volt, hogy a 3/4 kettessel megyek haza Andiékkal, de Gábor átjött, és inkább később mentem haza (: Nem szeretek a korábbival elmenni, mert akkor 1 órát kell várnom a csatlakozásra Győrben, és az gáz ha apa nem tud bejönni értem, mert már hideg is van... Na, mindegy, a dolog megoldódott, az út hazafelé ratyi volt, tele volt az egész, alig volt hely, ahol meg volt, ott meg olyan kicsi, hogy még én is alig fértem el, pedig nincsenek túl hosszú lábaim.
Dalmitól megjött a levél :))) Csütörtök este itthon ugrabugráltam és örültem, hogy minden okés :) Pénteken megcsináltam a szintaxis beadandót, készen van, szóval minden szuper, haladok a dolgokkal, még 2 hátra van, azokat majd gyorsan összevágom, remélem sikerülnek. Dalmi, amúgy írtam levelet, a héten akkor elküldöm :) Ma este X-Faktor :D
Jaj éjjel olyan rosszul voltam... fúúú régen volt ennyire rossz éjjelem, összegömbölyödtem az ágyban és nem tudtam kinyújtózni mert annyira fájt, hogy majdnem sírtam. (Anya szerint a stressz) Meg párszor voltam hányni, de ma már jobban vagyok, remélem így is marad...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk