Ez nem az én vizsgaidőszakom :S

Nem sikerült a pszichológia vizsgám sem, pedig segítettem a többieknek, meg csomó mindent tudtam, megcsináltam az összes feladatot és ennek ellenére nem lett meg a 60%. Hogy ez hogyan történhetett meg, nem tudom, nem hiszem el hogy a 100 pontból minimum 55-60 pontot nem értem el. Na mindegy, kidühöngtem magam emiatt, a szar az egészben az lesz majd januárban, hogy egy napon lesz a pszichológia vizsgám megint és a szintaxis elmélet vizsga, ami az egyik legnehezebb ebben a félévben, szóval aznap tuti hogy szó szerint olyan leszek, mint egy hulla. Remek lesz, alig várom. Szóval ez nem az én vizsgaidőszakom, de még alakíthatok. Bár hétfőn lesz még tud.rendszertan, az is mumus, mert kurva sok az anyag, és hiába logikus, baromi sok. De tudom ne nyafogjak, mert az egyetemistáknak könnyű, ők nem csinálnak semmit. Hát persze, az egyetemista élet csupa vidámság és mosoly. Kivéve amikor nem. Ehh. Kurvaélet.
Jövő héten viszont karácsonyozunk a csajokkal, elmegyünk enni-inni, szerdán jövök haza, aztán akkor este Vikizek egyet, vagy délután vagy nemt'om (: 23án meg akkor Dalmival talizunk, legalábbis remélem! Meg azért Leiláékkal is koccannom kellene a 2 ünnep között, bár kurvára be kell osztanom az időmet, mert rohadtul nem lesz időm a tanulásra, pedig gáz lesz a többi vizsgám :S És remekül visszatértem megint ide... elegem van már ebből az egész nyomorult vizsgaizéből.
Viszont kaptam Bettitől e-mailt, van egy ösztöndíj amire a hétvégén leadom a jelentkezést, lehet menni Bambergbe, Augsburgba meg még nemtom hova, tehát anyáéktól kérdeztem, hogy mi lenne ha? És mondták hogy ha akarom akkor menjek. Hát próba szerencse.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk