Vasárnap vonattal visszajöttem Vicussal, kicsit megfagytunk, nem nagyon volt meleg a vonaton. Kis pirossal jöttünk :D Ja meg egy tiszta jó fej kalauzt fogtunk ki, mondta hogy a másik kocsiban melegebb van, és ha akarunk akkor szóljunk neki, és átmehetünk a másikba, nehogy megfázzunk :) Meg odajött dumálni velünk :D Aztán a 4esre meg várni kellett, lefagyott mindenünk. Hétfőn voltam tudományrendszertanból vizsgázni, csomó mindenki fogta magát, és miután megnézte a lapot, üresen beadta. Én is ezen gondolkodtam, mert elég nehéz volt, és bevallom, tanultam de annyira nem, hogy azt mondjam hogy min egy kettesre tudom... De ott maradtam és megírtam. Aztán koliban megnéztem a neptunt, akkora mázlim volt, meglett a hármas :)) Szóval végre volt egy kis sikerélményem! A vizsga után meg felballagtam Vicushoz, utána elmentünk shoppingolni, vettem pár cuccot (hogy ezek az eladók milyen erőszakosak -.-) aztán busszal feljöttem, akkor is majd' megfagytam :S Ma reggel meg lementünk, hogy leadjuk a tesilapot, de annyian voltak, hogy inkább nem :D Visszajöttünk. Délután meg megyünk a csajokkal Mackóba sütizni :) Ezzel karácsonyozunk, mert ennek több értelme van, mintha ajándékoznánk. Utána meg lehet felmegyek a várba, nézünk valami filmet :) Szerdán meg reggel meg megyünk haza 3man, ilyen sem volt még, hogy vonattal megyünk mind a hárman :D Andi is jön :) Csak az a szar hogy reggel korán, mert nekem is haza kell mennem időben, mert Viki átjön,meg kellene még otthon segíteni... Pénteken karácsony :)) Dalmi meg jön haza!! :))
Szabó Lőrinc: Ébredés
Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
Megjegyzések