411. bejegyzés... basszus :D

Lejöttem pénteken Veszprémbe vonattal, kabinos volt o.O Meg is lepett a dolog. Valahol a semmi közepén meg álltunk 20percet, össze vissza mászkáltam a kocsiban és örömmel vettem észre, hogy egyedül én vagyok az egész vagonban :D Kicsit sem ijedtem meg, aztán kinéztem az ablakon és láttam hogy nem csatoltak le (...:D:D) hanem csak simán állunk valami miatt. Aztán késve elindultunk, pont elértem a vasútnál egy 4est. PONT :D
Aztán szombaton meg felkeltem korán, lementem Mátéhoz a buszvégre császkáltunk ide-oda, ettünk mekiben, bejelentettem hogy itt alszik (mármint a recepción :D), néztünk filmeket meg egy csomó Family Guy-t meg Amcsi Fatert :D Ketten kicsit nehezen fértünk ez az ágyon, de azért megoldható volt, volt kb.2.5 centi ahol simán elfértem --> boooocs de tényleg alig fértem el :D
Aaaaazt nem is mondtam, hogy csináltam gyrost xD Az a husiii :S Fujj, most egy ideig nem hogy fogni látni sem akarok nyers húst :D Egy csomó ideig főztem, sütöttem meg égettem meg minden és olyan lassan akart elkészülni, azt hittem hogy beleőszülök. Ehető volt és egyikőnk sem halt meg... :D
Dia plédjébe bújtam éjjel és reggel vettem észre hogy van egy koleszos takaró az ágyneműtartóban... na mindegy, így is majd' megsültem éjjel. Ma meg pihiztünk egész nap aztán lekísértem a buszvégre, feltettem a buszra aztán 4essel feljöttem a koleszba. Majdnem megfagytam pedig annyira nem is volt hideg. Aludni szerettem volna, de Pötike telefonált hogy este buli? Mondtam neki hogy naná hogy (: Aztán mondta hogy költözik egyik szobából a másikba és segítettem neki, viszont nem aludtam... Szóval most olyan álmos vagyok hogy szerintem inni sem fogok mert vagy nagyon fejbe vág vagy bealszom :D Ami így józanul is sanszos.
Jajj Mátéé tök jól éreztem magam Veled (: Remélem 2 hét múlva megint....! :)

Megjegyzések

Máté üzenete…
Veled is!
2011. január 31. 19:19
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk