Na végre fájdalom nélkül tudok nyelni, inni, enni és levegőt is kapok. Lassan már tényleg kezdtem elfelejteni, hogy milyen érzés is, ha nem fájnak ezek a dolgok. Basszus, valamelyik nap, mikor tele voltam gyógyszerrel, végre nem fájt annyira a torkom, és megittam 3 vagy 4 hatalmas pohár vizet :) ... hogy az mekkora felüdülés volt.
Mindenesetre már jól vagyok, még van 1 db gyógyszerem, azt holnap reggel beszedem és slussz passz, meggyógyultam!! Ma meg már el tudtam menni apáékkal vásárolni, kicsit rosszul lettem, meg mondjuk kicsit agyfaszt kaptam a sok embertől, de nem baj, kicsit szocializálódtam.
Itthon délután mint az állat nekiálltam tanulni, előadást csináltam két- és többnyelvűségre, meg is csináltam, szünet nélkül puszta 5 órán keresztül, erre Betti írt, hogy a héten sem volt óra, és még van előttem egy srác, aki nem tartotta meg az előadást, így valószínű hogy én még nem kerülök sorra :Đ Na mondom, juhhéé, de nem baj, holnap megcsinálom az egészet és elküldöm e-mailben aztán csinál amit akar. Nekem még a másikkal is foglalkoznom kell, bár mivel a március 15i hétvége jó hosszú lesz, kiveszem a könyveket és megcsinálom V.Szabónak is az előadást. Izgi lett az élet a betegségem miatt, mindent amit elterveztem, hogy szépen sorban megcsinálok, az most bukott :S
Jaj, nem is tudom, hogy írtam-e, hogy a Katának meg a Karesznak megvolt az eljegyzése (: Az esküvőt meg már elkezdtük szervezgetni, étterem, ruha stb :) Tiszta izgi!! Végre valami jó is lesz ebben a családban.
Vasárnap meg végre mehetek vissza Veszprémbe, juhhééé :Đ

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

na mégegyszer :D

Csüt.