Szemeszter :Đ

Lementem hétfőn vonattal, tiszta vicces volt, kabinos volt, kényelmes meg minden, viszont a leszállásnál nem sikerült (vagyis csak nagyon nehezen sikerült) kinyitnom az ajtót :D Azt nem ilyen gyenguszoknak tervezték mint én és persze senki nem szállt le ott ahol én, viszont vissza nem másztam a vonat elejébe hogy ott szálljak le, inkább leszenvedtem magam. Aztán nem is tudom, valahogyan hétfő-kedden nem igazán voltam jól :S Kedden főleg nem... Pedig jött a Taki meg csomóan kimentünk a dohányzóba inni meg pipázni, aztán egy csomó emberke lement DC-be, Pinyő meg én meg kint maradtunk megittuk a maradék vodkát meg beszélgettünk. Mondtam is neki, hogy furi hogy kedd van és nem megyek DC-be :D Aztán olyan 1körül Dius is visszajött, beszélgettünk még aztán aludtunk. Ja meg persze valamelyik nap voltunk mekibe, annyit ettünk mint a fene és tiszta rosszul voltunk utána :D:D
Szerda estére meg kitaláltuk hogy csomóan lemegyünk Szemeszterbe, iszunk egy-két sört aztán visszamegyünk a koleszba. Hát nem így lett :D Ott voltunk kb éjfélig, megittunk egy csomó sört meg tiszta fasza hangulatunk volt, aztán Taki, Pinyő meg én elmentünk Otherbe, kicsit ott voltunk aztán elindultunk felfelé, még egyet beugrottunk Szemeszterbe, bár én ott már a sörömet nem ittam meg, felmentem aludni, de legszívesebben ruhástól mindenestől beestem volna az ágyamba és aludtam volna :D Aztán csütörtökön meg összepakoltam, mondták Diusék hogy mennek a Dianaba enni, hogy megyek-e én is velük, mondom jaa. Aztán kajáltunk, és rájöttünk hogy nem tudunk étteremben viselkedni :D Mókás volt.. Lesétáltunk aztán a buszvégre, Vicussal meg hazajöttem (: Ma meg kaptam napszemüveget (végre!!!) meg vettünk még egy csomó mindent :D Szóval jeee :D

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk