Alá is fekszem az aktualitásnak....

Voltam kedden vizsgázni, sikerült hála istennek, V.Szabó több mint 20 percet nyúzott,alig tudtam valamit, pedig tanultam, de persze nála tök mindegy, mert úgyis olyat (is) kérdez amit nem tud az ember :D De meglett a 3 és így annyira nem is rontja az átlagomat. Tegnap meg mókás volt, felmentem a várba Vicához, jött Pinyő is. Elsőnek h megnézze a várat, aztán a koliba is meg ivott is meg el is jött velünk Gesztibe :D Rugalmas aranyom (: Iszogattunk, eszegettünk aztán elmentünk haza. Kicsit azért remélem sikerült Vicust jobb hangulatba hozni bár nem igen úgy nézett ki :S :S :(Hiányozni fog nagyon... Meg a szar tegnapban az volt hogy Andi cseszett szólni időben hogy jönnek v nem... csak mikor már majdnem ott voltunk akkor írt h inkább nem jönne. Számítottam rá h egy idő után ez lesz... Na mindegy, nem szólok semmit, ilyet én is csináltam. Csak nem volt jó vége.
Ma meg reggel hülye Bazsi direkt felhívott h ne aludjak, mondván hogy a Lang is felkeltett vmelyik reggel, akkor most ő is. Szóval ha meglátom, megverem. Aztán felkeltem és tanultam, megvan a Földesvizsga, remélem meglesz, meg átnéztem az irodalomtörit :S Na az nem lájk, sok, rengeteg évszám, sok fogalom etc etc. Nehéz lesz.
Tegnap amúgy már délután nekiálltam inni, egész jó kedvem volt mikor elindultam, a jó nem jót jelent, hülye vagyok tudom, de mindegy. Álomvilágban éltem egész idáig és szeretnék továbbra is benne maradni. Tegnap Pinyővel erről beszélgettem egy csomót... nem is gondoltam volna h ilyen jól fog esni.
Meg tök rossz, h egyedül vagyok. Délután aludtam és Tomi úgy megrémisztett, kurva hangosnak hallottam a kopogást :D mondjuk még mindig jobb mint a telefon :D:D



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk