Megvan a jegyem Kölnbe (: Igaz nem 22én hanem 21én indulok este, de mindegy, szóltam Dalminak hogy ez van, de mondta hogy nem gáz :D Viszont ahogy így elnéztem, apáék valahogy nem értékelik hogy nekik kell fizetni. Hát bocs. Spóroljak. Miből?Hova? Apa könnyen mondja, ő nem jár sehova, ha nincs kaja nem eszik, nem cigizik, nem bulizik semmi. Én meg igen, szóval ez van, tudta nagyon jól hogy az egyetem nem olcsó dolog. És még a seggemet a földhöz csapkodhatom, hogy nem kell fizetni a tandíjat... Meg hogy menjek el dolgozni... addig amíg vizsgáim vannak nem megyek dolgozni, ha tetszik ha nem. Vagy akkor nem tanulok és megbukok, passz, különben is most azért tanulok, hogy következő évben lehessen ösztöndíjam, hogy kicsit könnyebb legyen. Nem lesz, de mindegy, mert ha kapok is ösztöndíjat, meg lesz talán szoctám, az is mind a kolira fog menni. De legalább nem kell DH. Aligha fogok megkukulni itthon a nyáron. A kukásnak is kell mennem, de megyek. Muszáj valamit csinálnom, megőrülök. VB-be meg nem tudok menni, szóval arról ennyit.
Augusztus 27én meg esküvő :) Legalább lesz mit szervezni a nyáron. Tiszta izgis, ráadásul tanú leszek :D:D ... vennem kell vmi rucit meg sarut ...
Most olyan nagyon nincsen kedvem írni, tanulnom kellene de annyira nem visz rá a lélek... Soziolinguistik... wruaa

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
ha ez vigasztal en is szenvedek: sozialwirtschaft, recht sozialer organisationen und kommulnalrecht, sozialverfahrensrecht :)
2011. június 16. 19:15
Eszti üzenete…
Ffffúúúúújj jog bläää én is vehettem volna fel, de eszembe se jutott :DD Fú te már alig várom h találkozzunk!!! I miss U!!!
2011. június 16. 20:46
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk