Bye kollégiumok, Hello albérletkeresés

Azt hittem hogy lepetézek mikor megláttam, hogy nem kaptam koleszos férőhelyet, nemhogy a Magisterben, egyáltalán sehol sem. Ez milyen dolog?! Ezért gürcöltem egy éven keresztül a kurva jó átlagért meg minden szart csináltam, hogy Persten (akiknek közük nincsen a veszprémi kollégiumokhoz!) azt mondhassák hogy a kedves Kovács Eszter ne kapjon kollégiumi férőhelyet, sőt basszunk ki vele még annyira (mert az olyan vicces) hogy tegyük a várólista 34. helyére! Ennyire ideges nem is emlékszem hogy lettem volna valaha! És akkor ösztönözzön a jó kollégium a tanulásra meg a tanuláshoz?! Hát nem! Abban sem vagyok annyira biztos, hogy ösztöndíjat kapni fogok... már az sem lepne meg. Viszont akkor bajban vagyok/leszek, mert fizetni kell az albérletet meg még minden mást is, és nem lesz ösztöndíjam... Ebbe bele sem merek gondolni :S

Persze, akiknek meg alig lett 3mas átlaguk, vígan heherésznek majd a Magiban. Ez nem igazságos, nagyon nem az. Ráadásul apa még nem is tudja, pedig holnap meg kell neki mondanom.

Ja és a poén az egészben, hogy Andi sem kapot koleszt, pedig neki kellett volna. Neki igazán kellett volna. Ráadásul kint van Amerikában, azt sem tudom hogy mit kellene most csinálnom, lehet hogy írok a tesójának, bár írtam neki már egy üzenetet, de szerintem még bőszen dolgozik. Sajnálom, mert nem is tud mit tenni onnan kintről, a szüleinek kell intézkedni. Sz*r ez az egész így, kellemesen elcseszték az amúgy sem annyira vidám nyaramat. Így meg aztán végképp kedvem lesz bármihez is itthon, főleg hogy még most 2percenként elkap a bőgés, ha belegondolok hogy nem lehetek a többiekkel minden nap és nem ülhetünk kint a dohiban akkor amikor akarunk, addig ameddig akarunk. Nem lesznek spontán borozások, stb. Kiakadok megint azt hiszem. Pedig annyira szerettem volna a Diussal megint együtt lakni, összeszoktunk meg szeretjük egymást, most ezzel miért kellett velünk kibaszni?! Azért remélem hogy a többiek visszajutottak valahogyan.