Szegény májamnak odab*szott ez az 1-2 hét az biztos, nem volt olyan nap, amikor ne ittam volna legalább egy keveset :Đ Izgi volt, kedden volt ugye a Pinyő beköltözős buli, hát természetesen totál OFF-ra itta magát, próbáltam kicsit rendbe hozni de nem jártam túl nagy sikerrel, mondtam mondjuk hogy nem is érdekel, majd valaki felviszi, mivel olyan állapotban volt hogy még DC-be sem tudott jönni. A Réka vitte fel amúgy, másnap elmesélte, hát muris lehetett :D :D
Andi,Vica 2 elsős srác meg én mentünk DC-be, találkoztunk ott Lukiékkal, táncikáltunk aztán mentünk aludni. Annyira nem volt rossz, de jó sem. Mindegy. Én nem vagyok már egy DC-s, inkább üldögélek a büféteraszon és beszélgetek a többiekkel.
Ja meg hát szervezgettük a szobacserét, perpill lehet hogy összejön, de még mindig nem biztos, nem akarom elkiabálni, bár én már szeretnék költözni nagyon. Dia szobájában csörgött a belső telefon, a Gabi anyja volt hogy mi idegileg kikészítjük a kedves köztársasági ösztöndíja lányát ezzel a költözéses cuccal. Hát nem, akkor fog kikészülni ha ott marad :D Átjáróhát lesz az a szoba az tuti. Ja meg szerdán akkora barmok voltak a koleszban, hogy valakik szétverték a fél épületet, felfeszítették a liftet meg ilyenek... ennek következménye hogy egy ideig nem lehet majd vendégeket fogadni. Szóval erről ennyit, a héten lesz koligyűlés, majd ott mindenki megkapja a magáét, az tuti.
Ja amúgy Vicával összekaptam elég rendesen, mivel nem tudok ma elmenni a szülinapjára. Erről nincs is kedvem nagyon írni mert csak felb*szom az agyamat rajta. Ez van...
Ja meg találkoztam a Krisztiánnal :D Cuki a gyerek nagyon, bár csak rövid időre találkoztunk, meg azt sem tudom hogy akar-e még egyáltalán velem találkozni... majd kiderül :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyűlt volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden ígérete, csak a tapintás néma ajkával s vak szemeivel szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem az égi vendég ajándékait: ujjainak játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos husát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az is...
További információk

na mégegyszer :D

Leszögezném, NEM vagyok depis, csak tetszik: Volt egyszer egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben.Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred, örökké tart majd...s ő csak várta. Hitte, hogy többé nem marad már árva Szeretetre vágyott, megértésre és két ölelő karra.Arra, hogy viszont szeressék, semmire...csak arra... Nem értette miért kér olyan nagyon sokat, s miért nem talál valaki mellette végre oltalmat. S egy szép nap végre úgy tűnt, az álom valóra vált, hisz találkozott azzal, kire oly régóta várt.A fiú büszke volt, hiú s naív, de a lány olyat érzett, mit még soha addig.Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.Bízott benne, hogy így majd elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csal örök talányt.Szomorú volt, félt, szenvedett hisz az dobta el, kit igazán szeretett.De a gyönyörű lány csak oltalomra várt, így ő is feledni kezdte a mély gyászt.Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve, s a szerelem örök oltárára szentelve.A lány megkapta ...
További információk

Csüt.

Már csak kettő nap és erre az évre vége!!! Holnap még mondjuk esszét írunk (2 ótán át) irodalomból, és csak 4 órám lesz, és milyen véletlen, pont nem érem el a 11.30-as buszt :S A Nick meg kiakaszt. Arról én nem tehetek, hogy a skype szar, és az üziket csak később kapja meg. Beszélgetni meg nem akar. Akkor menjen a francba. Na erről ennyit. Lassan átlép az egész veszekedésbe. Nagyszerű, ez még kellett ma. Voltam dokinál, de eltévedtem a kórházban ^^ Elmentem a gyermekpszihológiára, mert oda küldtek xD nekik AZ a tiniambulancia. :)) Na mindegy, két nővértől megkérdeztem, aztán eligazítottak. Vizsgálat nem volt, csak gyorsan receptet írattam. Meg talákoztam a Biankával. Semmit nem változott. De azért osztálytalira nem akarok menni :))
További információk